Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A „telhetetlen” Ebeczky. Egy 17. századi kamarai hivatalnok karrierjének története / 73–97. o.

Közlemények korló jogászoknál álltak alkalmazásban és így némi jogi jártasságra tettek szert.

51 Sajnos nem tudjuk, hogy Imrének a kamarába történt felvételéig, fiatal korára való tekintettel, sikerült-e valamilyen szakmai tapasztalatot nyernie. Mindezek alapján ítélve, az árva nemcsak éles eszű volt, hanem harcias jellemű is, ami már a Forgách Ferenccel a tized kapcsán kialakult konfliktusában is teljes mértékben megmutatkozott. A prímás nagyon meglepődött az alacsony beosztású hivatalnok merészségén. Az Ebeczky Imréhez tartozó földbirtokról beszedett tizeddel kapcsolatban a kamara elnökének írott válaszában a mindenható prelátus felháborodott: „Próbára akart tenni" (ipsi meum experiri vult) és „azt hitte, hogy egyenlő esélyekkel vetekedhet velem" (putat se mecum depari contendere posset). „Sőt, a szemérmetlen még azt is megengedte magának, hogy „az én jobbágybirtokomon, az én egyházkerületemben szőlőt termesszen, s megsértsen" (etiam in pago meo püspöki) in meam contumeliam in domo sua coloniali vinum propinare aggressus est).

52 így tehát egy művelt, nagyon energikus, felfelé törekvő, pimasz fiatalember képe rajzolódik ki előttünk, aki ahhoz a birtokos nemességhez tartozott, amelynek anyagi és társadalmi helyzete a török háborúk miatt észrevehetően megingott, ezért kénytelen volt új megélhetési források után nézni. Ebeczky Imre nevét nem találtuk meg a Királyi könyvekben (Libri Regii). Az ilyen nemesek számára a megélhetés eszköze lehetett a királynak vagy a nagyuraknak teljesített katonai vagy polgári szolgálat. A hivatali előmenetelnek köszönhetően jobbíthattak anyagi helyzetükön, sőt tehetősebb és előkelőbb középbirtokos nemesi családokkal léphettek rokonságra. Most járjuk végig Ebeczky Imrével hivatali karrierjének szövevényes útját, amely sokáig tartott, sikeresen fejlődött, de ahogy a tanulmány elején említettük, váratlanul félbeszakadt. De vajon váratlanul-e? És egyáltalán félbeszakadt-e? 1607-ben Ebeczky Imre úgy döntött, hogy folytatja apja karrierjét. A kamarához intézett kérvényében azt kérte, hogy figyelembe véve apja szolgálatait, biztosítsanak neki valamilyen nem túl jelentéktelen munkát (nec abjectum nimis oficium conferre), hogy „a fölötte erős munkával ne tegyen kárt fiatal életkorában" (nec nimio laboré aetatem meam diminuerem).

53 A fiatal Ebeczky — mint látható — nem a legmegszokottabb módon fogalmazta meg a kamarai urakhoz intézett kérvényét. A fiatalember döntése jelentős támogatásra talált az Udvari Kamaránál. Ebeczky 1607. június 8-ai kérvényének külső oldalára a következő rezolúciót írták: „Minél hamarabb küldik a kérvényezőt a kamarához a számvevőséghez (officina rationaria), és minél hamarabb állapodnak meg vele, mint a számadásmester segédjével (magistro rationum se adjungat), annál jobb lesz." Egyúttal előírták, hogy az ifjút vizsgáztassák le „szorgalomból és buzgalomból" (industriae et 51 FALLENBÜCHL, 1968/a. 239. 52 Forgách Ferenc a Magyar Kamarához. 1614. április 3. MOL E 41. 21. cs. 53 Ebeczky Imre a Magyar Kamarához. 1607. MOL E 41. 19. cs. Nr. 9. 82