Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Bartolus de Saxoferrato 14. századi jogtudományi tevékenysége. kutatásainak jelentősége korunkban / 63–71. o.

GERICS JÓZSEF-LADÁNYI ERZSÉBET BARTOLUS DE SAXOFERRATO 14. SZÁZADI JOGTUDOMÁNYI TEVÉKENYSÉGE KUTATÁSAINAK JELENTŐSÉGE KORUNKBAN THE LEGAL ACTIVITY OF BARTOLUS DE SAXOFERRATO IN THE 14™ CENTURY. THE SIGNIFICANCE OF HIS RESEARCHES IN OUR DAY. The legal life of Italian pro­vinces and city-states is an outstandingly miscellaneous element of medieval European history. Bartolus de Saxoferrato (1313-1357), the most respected legal expert of the era, directed the attention to this phenomenon on several occasions. He is regarded as the pride of Italian jurisprudence: he was remarkable not only for his inexhaustible knowl­edge of canonical law and Román law and his ability to apply the Román law in relation to the local law, but for the greatness of his fundamental attitudes. Regarding the Italian jurisprudence of the 14 th century, Bartolus was so significant that he had an effect on the whole Europe for centuries. His activity is deservedly still the subject of present studies. He expressed his decided opinion about the local settlements in connection with the Italian city-states: "In those civitates which recognize superiority neither in law nor in practise (non recognoscunt superiorem), the people can never be free." A középkori európai történet nevezetes tárgya az itáliai tartományi és városál­lamok jogélete a maga rendkívüli változatosságában. A jelenségre itáliai kor­társként többször felhívta a figyelmet Bartolus de Saxoferrato (1313-1357), az időszak legtekintélyesebb jogtudósa. Ő fejtette ki az ottani településekről mint universitasokról az itáliai communa (városállam) létének ismeretében, sőt e körülménynek a jog szempontjából is lényeges megítélésében határozott véleményét. „Azokban a civitasokban, ame­lyek sem jogilag, sem a gyakorlatban nem ismernek el felsőséget (non recognos­cunt superiorem), így ott a nép szabad (sic est populus liber)". 1 Az említett universitast fokozatosan felruházták az állam római jog szerinti jellemzőivel. Bartolus szerint ezért gyakorolhatta a szövetségkötés és hadüzenet császári előjogát, fiskális előjogokat (ideértve a konfiskálást is), továbbá a leg­főbb törvényhozói és bírói jogot. Amint Bartolus előadja, „mivel Itália bármely civitasa ma különösen Toscanában (in Tuscia), urat nem ismer el, benne a nép szabad, önmaga befolyá­solhatja a peres eljárást, s akkora hivatali hatalommal rendelkezik a népen belül, amekkorával a császár mindenkivel szemben (tantam potestatem habét in populo, quantam imperátor in universos)". „Magával szemben a főhatalmat (impérium) maga birtokolja az elöljárót (superior) nélkülöző nép". „A tanács (consilium) az ilyen civitas-ban [...] a császár szerepét (vicém imperatoris) viseli". Ezeknél — írja 1 Idézi: GIERKE, 1881. 381.114. jegyz. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1:63-71.

Next

/
Oldalképek
Tartalom