Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - IN MEMORIAM - Tringli István: Kubinyi András (1929–2007) / 311–314. o.

In memóriám A régészeti tanszéken végzett oktatómunka mellett folytatódtak a megkez­dett történeti kutatások: megírta Pápa és Vác középkori történetét, tanulmányo­kat közölt a Mátyás-kori államszervezetről. A nemzetközi rezidencia-kutatásban résztvevő Kubinyi tisztázta a magyar királyi, a főpapi és a bárói udvarok szere­pét, majd megalkotta a középkor végi magyar városok hierarchiáját bemutató ún. centralitási pontrendszerét. A tanítás fontos szerepet játszott életében, részt vett nemcsak a miskolci, ha­nem a katolikus egyetemi oktatásban is. A társadalmi elismerést az ezredforduló hozta meg számára, 1997-ben Szűcs Jenő-díjat, 1999-ben Eötvös József-koszorút kapott, 2001-ben az Akadémia levelező tagjává választotta, 2007-ben lett rendes tag. A katolikus tudósokat összefogó Szent István Akadémia is tagjai közé vá­lasztotta. Nem volt összegző alkat: tipikus műfaja a tudományos cikk és előadás volt, amit mindig nagy precizitással és lenyűgöző forrásismerettel dolgozott ki. A '90­es években azonban eljött az összegzés ideje is: Kristó Gyulával és Engel Pállal közösen elkészítették a késő középkori Magyarország történetét feldolgozó egyetemi tankönyvüket, majd megjelent a Hunyadi Mátyás-életrajz. A legkü­lönbözőbb folyóiratokban, évkönyvekben és konferencia-kiadványokban publi­kált cikkeiből a tisztelők és a tanítványok tanulmányköteteket állítottak össze. Korosztályában akadtak néhányan, akik szívesen hangoztatták magukról, hogy pozitivisták, így akarván kifejezni távolságtartásukat a szocializmus valós vagy vélt ideológiai kívánalmaitól. Kubinyi a magyar történészek mértéktartó műve­lőihez tartozott: nem hódolt meg a nagy elméletek előtt, de az öncélú forráskere­sés és a faktológia sem volt a kenyere. Adomázó természete felismerhető törté­nelmi alakjainak megformálásán, véleményt nyilvánított a nagy történelmi vi­tákban, lett légyen az a középkor végi Magyarország világgazdasági helyzete, a városiasodottság mértéke, a központosítás és rendiség problémája. Ezekben a vitákban azonban józan realizmus nyilvánult meg, egyrészt tudta, hogy a múlt történéseinek összes mozgatórugóját sohasem ismerhetjük meg, másrészt túl sok forrást ismert ahhoz, hogy bármilyen tetszetős elméletre ne tudott volna ellen­példát hozni. Élete végéig dolgozott, halála előtt néhány héttel még egy előadá­sára készült, amit már nem tudott megtartani. Tringli István 314

Next

/
Oldalképek
Tartalom