Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - IN MEMORIAM - Tringli István: Kubinyi András (1929–2007) / 311–314. o.

In memóriám A régészeti tanszéken végzett oktatómunka mellett folytatódtak a megkezdett történeti kutatások: megírta Pápa és Vác középkori történetét, tanulmányokat közölt a Mátyás-kori államszervezetről. A nemzetközi rezidencia-kutatásban résztvevő Kubinyi tisztázta a magyar királyi, a főpapi és a bárói udvarok szerepét, majd megalkotta a középkor végi magyar városok hierarchiáját bemutató ún. centralitási pontrendszerét. A tanítás fontos szerepet játszott életében, részt vett nemcsak a miskolci, hanem a katolikus egyetemi oktatásban is. A társadalmi elismerést az ezredforduló hozta meg számára, 1997-ben Szűcs Jenő-díjat, 1999-ben Eötvös József-koszorút kapott, 2001-ben az Akadémia levelező tagjává választotta, 2007-ben lett rendes tag. A katolikus tudósokat összefogó Szent István Akadémia is tagjai közé választotta. Nem volt összegző alkat: tipikus műfaja a tudományos cikk és előadás volt, amit mindig nagy precizitással és lenyűgöző forrásismerettel dolgozott ki. A '90es években azonban eljött az összegzés ideje is: Kristó Gyulával és Engel Pállal közösen elkészítették a késő középkori Magyarország történetét feldolgozó egyetemi tankönyvüket, majd megjelent a Hunyadi Mátyás-életrajz. A legkülönbözőbb folyóiratokban, évkönyvekben és konferencia-kiadványokban publikált cikkeiből a tisztelők és a tanítványok tanulmányköteteket állítottak össze. Korosztályában akadtak néhányan, akik szívesen hangoztatták magukról, hogy pozitivisták, így akarván kifejezni távolságtartásukat a szocializmus valós vagy vélt ideológiai kívánalmaitól. Kubinyi a magyar történészek mértéktartó művelőihez tartozott: nem hódolt meg a nagy elméletek előtt, de az öncélú forráskeresés és a faktológia sem volt a kenyere. Adomázó természete felismerhető történelmi alakjainak megformálásán, véleményt nyilvánított a nagy történelmi vitákban, lett légyen az a középkor végi Magyarország világgazdasági helyzete, a városiasodottság mértéke, a központosítás és rendiség problémája. Ezekben a vitákban azonban józan realizmus nyilvánult meg, egyrészt tudta, hogy a múlt történéseinek összes mozgatórugóját sohasem ismerhetjük meg, másrészt túl sok forrást ismert ahhoz, hogy bármilyen tetszetős elméletre ne tudott volna ellenpéldát hozni. Élete végéig dolgozott, halála előtt néhány héttel még egy előadására készült, amit már nem tudott megtartani. Tringli István 314