Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - IN MEMORIAM - Gecsényi Lajos: Kosáry Domokos (1913–2007) / 309–311. o.

In memóriám Életébe azonban ismét beavatkozott a hatalom. Miután az 1956. októberi for­radalom és szabadságharc napjaiban a magyar történészek forradalmi bizottsá­gának elnökévé választották és e minőségében szerepet vállalt a Nagy Imre­kormány nemzetközi kapcsolatainak megteremtésében, majd az eseményekkel kapcsolatos dokumentumok összegyűjtésében. 1957-ben letartóztatták, és súlyos börtönbüntetésre ítélték. A börtönből 1960-ban szabadult és ekkor, mint annyi más pályatársa, a Pest-Nógrád Megyei Állami Levéltárban kapott munkát. Az ott töltött évek eltéphetetlen szálakkal fűzték az ország hajdani „vezérmegyéjé­hez". Nem volt véletlen, hogy három évtizeddel később örömmel vállalta a Pest Megyei Monográfia Közalapítvány elnöki tisztét. A pesti Vármegyeházban lévő levéltár általa legendássá lett toronyszobájá­ban tudósi elkötelezettséggel látott hozzá a bibliográfia folytatásához. Noha ő maga nem a levéltári anyagban kutakodó történészek sorába tartozott, tudato­san vallotta és magáévá tette a levéltári források fontosságát hangsúlyozó elő­dök nézeteit. Ez vezetett el oda, hogy a Pest megyei években elkészítette a Beve­zetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába új sorozatának első kötetét (Altalános rész, I—II.), amely 640 oldalon vette számba a történeti Magyarország valamennyi levéltárának 1848-ig terjedő anyagát, a levéltári anyag segédleteit, a levéltári anyagból készült forrásközléseket és feldolgozásokat. A háború utáni helyzet teljes körű felmérése és áttekintése lett az MTA Történettudományi Inté­zetének támogatásával 1970-ben megjelent munka. Ekkor már maga is az aka­démiai intézet munkatársa volt és ismét a kutató, elemző munkának szentelhette életét. Az eredmény nem sokáig váratott magára. 1980-ban napvilágot látott a 18. századi magyarországi művelődéstörténet szintézise, amelyet a hazai és a nemzetközi szakmai közvélemény osztatlan elismeréssel fogadott. A monográfia angol nyelvű változatát a következő esztendőkben két újabb itthoni kiadás kö­vette. Ebben az időben jelent meg a Mohács előtti magyar külpolitikáról írt szin­tézise, Széchenyi döblingi éveinek feldolgozása. Erőteljesen foglalkoztatták őt a magyar és az európai fejlődés történeti összefüggései, ezekről ugyancsak kötetek sorát publikálta. Pályája ettől kezdve folyamatosan ívelt felfelé. 1982-ben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia levelező, 1985-ben rendes tagjává választották, elnöke lett az MTA Történettudományi Bizottságának. Életének kiteljesedését azonban a rend­szerváltás hozta el. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként irá­nyítója volt az Akadémia átalakításának, ami nem csupán annak demokratikus átszervezését, de értékeinek megőrzését is jelentette. Hat esztendő után vonult vissza a testület éléről, ám tudományszervezői, közéleti tevékenysége egy pilla­natra sem szakadt meg. Az európai akadémiák tiszteleti tagsággal, a Köztársa­ság a legmagasabb állami és tudományos kitüntetésekkel ismerték el munkássá­gát, miként Ausztria, Németország, Franciaország államfői is országaik legma­gasabb érdemrendjeivel tüntették ki. Miközben megkerülhetetlen etalonja maradt a tudományos közéletnek, el­nöke nyolc esztendőn át a Magyar Történelmi Társulatnak, vezetésével egy ku­310

Next

/
Oldalképek
Tartalom