Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények fordulat következett be: a szovjet hadsereg hajnalban fellépett a harcoló magyar csoportok ellen, katonái elfoglalták a fővárost és a parlamentet, amelyet — kivéve Bibó Istvánt és Dobi Istvánt — mindenki elhagyott. Nagy Imre és hívei — az előzetes megállapodás értelmében — a jugoszláv követségre menekültek, mások az angol, az amerikai, a francia követségen találtak menedéket. Kéthlynek felvételről lejátszották Nagy Imre több nyelven, korábban felvett drámai felhívását, amelyben az ENSZ-től kért segítséget a „forradalom és kormánya számára", és ellenállásra szólította fel a magyarokat. Ugyanekkor tudta meg, hogy Kádár János, a Nagy Imre-kormány tagja, megalakította a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, amely politikai és katonai fordulatot hajtott végre, megindokolta ellenkormánya létrehozását, és közölte, hogy kérésére hajnalban a szovjet hadsereg átfogó támadást indított a fegyveres felkelők ellen. Ismertette kormánya programját, és csatlakozásra szólította fel a népet, fegyverletételre a harcoló csoportokat. A Kéthlyt szállító gépkocsi osztrák vezetője szerint a drámai eseményeket Kéthly Anna fegyelmezetten fogadta, mint olyan valaki, aki biztos volt abban, hogy ez előbb vagy utóbb bekövetkezik. „Nem gondolkozott három másodpercig sem. >>Ennek ellenére utazunk!<< — jelentette ki közömbös hangon."

2 Határozott szándéka ellenére mégsem indult haza. A megdöbbentő hírekre a Székházban összesereglett osztrák, magyar (többek között az emigráns Magyar Szociáldemokrata Párt vezetője, Szélig Imre) és más nemzetiségű politikusok, pártvezetők ugyanis tanácskozni kezdtek arról, hogy ebben az új helyzetben mi a teendő, és elsősorban — személy szerint — Kéthly Annának mit kell tennie? A megbeszélésen Kéthlyn és Széligen kívül jelen volt előbbi húga, Magda, az osztrák belügyminiszter, Ottó Helmer, az osztrák szociáldemokrata politikus, Péter Strasser, továbbá az SZI vezetői közül néhányan, az amerikai követség képviselője (talán nagykövete?) és egy szociáldemokrata újságíró. Nem sikerült kideríteni, hogy a tárgyalás során ki milyen álláspontot foglalt el. A mintegy két és fél, három órás tárgyalás eredményeként Kéthly Anna végül is elvállalt egy missziós szerepet; azt, hogy New Yorkba utazik, az ENSZ-ben feltárja országa tragikus helyzetét és segítséget kér a Nagy Imre-kormány visszatéréséhez, a szovjet csapatok kivonulásához, a november 3-i állapotok visszaállításához. Kéthly Anna előtérbe kerülésénél a legfontosabb érv az volt, hogy a Nagy Imre-kormány államminisztereként, a „forradalmi kormány tagjaként" egyedül tartózkodik Nyugaton, és ez predesztinálja őt arra, hogy kormánya nevében az ENSZ-ben hitelesen képviselje a magyar érdekeket. Erre a szerepre nem is egy jelentkező volt, pl. Nagy Ferenc, aki Bécsben, majd Svájcban követte a hazai eseményeket. Nagy Ferenc telefonon arra kérte Tildy Zoltánt, a Nagy Imre-kormány miniszterét, hogy nevezze ki őt kormánya ENSZ-képviselőjévé, amit azonban elutasítottak. Peyer Károly is körutat tett Európában 1956 júliusában-augusztusában, de ő október 25-én meghalt. A Nagy 2 Arbeiter Zeitung, 68. (1956) november 5.1. 152