Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Közlemények tették ki a magyarországi hadi fizetőmesternek átutalt hadi költségek, átlagosan mintegy évi 81 250 rFt összegben.

53 Ennél jóval meglepőbb, hogy közel hasonló nagyságrenddel szerepelnek a kanizsai, győri, komáromi és tatai élésmesterektől és a murányi kapitánytól „kapott" összegek. Ennél a tételnél meg kell jegyeznünk, hogy itt nem készpénzbefizetésekről van szó, hanem a fenti várak élésmesterei (vagy kapitánya) által a katonaságnak élelmiszerben kiadott zsold értékéről. A szakirodalomban is felbukkanó vélekedéssel ellentétben,

54 a végvári katonaságnak ugyanis fizetnie kellett az élelemért, a takarmányért, sőt a személyes felszereléséhez tartozó fegyvereiért is. Jelentős költségmegtakarítást jelentett az udvar számára, ha a zsoldot vagy annak egy jelentős részét a végvárakhoz tartozó uradalmakból vagy a magyarországi főélésmesteren keresztül élelemben adhatta ki a katonaságnak. A legtöbbször a katonaságnak már előre, a zsold fejében kiosztották az élelmiszert, amelyről a zsoldfizetéskor egyszerűen csak egy nyugtát adtak az élésmesternek, aki azt benyújtotta a hadi fizetőmesternek. A fizetőmester pedig instrukciója értelmében beírta a bevételei közé az élésmester nyugtáján feltüntetett összeget, majd pedig a kiadási oldalra bevezette az élelmiszerben kiosztott zsold értékét.

55 A magyarországi hadi fizetőmester harmadik legfontosabb magyarországi bevétele az uradalmak elzálogosításából vagy eladásából származott, jelen esetben Balassa István Tapolcsány uradalmáért fizetendő 40 000 rFt zálogösszegből fizetett le 20 000 rFt-ot, míg Csoron János a Jókő uradalmáért fizetendő 52 000 mFt-ból fizetett be 33 750 rFt-ot (27 000 mFt). Egyébként általánossá vált ebben az időszakban, hogy az uralkodó az elzálogosított vagy eladott magyarországi birtokok zálogösszegeit vagy vételárait nem a Magyar vagy a Szepesi Kamarához, hanem közvetlenül a hadi pénztárba fizettette be.

56 Az Alsó-Ausztriai Kamara által kezelt magyaróvári és szlavóniai harmincadok a magyarországi hadi fizetőmester esetében kevés szerepet játszottak, együttes befizetési arányuk 10,5% volt. Ez alapján úgy tűnik, hogy az előbbi két 53 KENYERES, 2003/b. 97-98. 54 Pl. SZEGŐ, 1911. 269-270. 55 Erre a rendszerre általában 1. KENYERES, 2002. 171., 178-179. Egy konkrét vár esetében 1.: SARUSI KISS, 2001. 237-274. különösen: 260-264., illetve legújabban: SARUSI KISS, 2006.121-127., 130. 56 Ezt bizonyítják a Magyar Kamara számadásai is, amely szerint 1571 és 1597 között mindössze 1662 mFt folyt be birtokeladásból vagy elzálogosításból, ami a bevételek mindösszesen 1,4%-át tették ki. KENYERES, 2003/b. 83. A Szepesi Kamara esetében nemigen maradtak fenn számadások, a rendelkezésre álló kimutatásokban a tizenötéves háború kezdetéig nincs nyoma a birtokelzálogosításokból vagy eladásokból befolyt jövedelmeknek, ugyanakkor 1592-ben 36 330 mFt származott birtokeladásból, ami ebben az évben a kamara bevételeinek 34%-át adták (uo. 90.), igaz ebben az időszakban a Szepesi Kamara kiadásainak jelentős részét a felső-magyarországi hadi fizetőmesternek átutalt összegek tették ki. A záloglevelekben egyébként az uralkodó igen gyakran pont a török elleni védelemhez szükséges hadi költségek előteremtésével magyarázta az adott birtok elzálogosítását vagy eladását, ezzel teremtve meg a jogalapot arra, hogy nem a kamarába, hanem a hadi fizetőmesterhez fizetéssé le az összegeket. L. pl. Trencsén 1564. évi elzálogosítása kapcsán KENYERES, 1995.18. 104