Levéltári Közlemények, 78. (2007)
Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Egy Jagelló-kori humanista pályaképe. Csulai Móré Fülöp (1476/1477–1526) / 35–84. o.
Fedeles Tamás: Egy Jagelló-kori humanista pályaképe a velenceiek. Számos régi kedves ismerőse, barátja — pl. a volt budai követ Pasquaglio, Sanudo — sietett üdvözlésére, ezt követően pedig a népes társaság a Doge-palotába kísérte. 228 A grandiózus fogadtatás Velence barátjának szólt, hiszen a köztársaság többek közt neki köszönhette, hogy a magyar csapatok végül nem támadták meg Dalmáciát. Az újabb követi megbízás alkalmával egy világi követtárssal érkezett. Telegdi István Fülöppel ellentétben csak röviden időzött a városban. 229 Csulai Móré Fülöp ezúttal ismét hosszú ideig, közel két esztendőn át maradt a köztársaságban. Küldetése a segélypénzek megszerzését illetően csak részben mondható sikeresnek, mivel a Signoria általában igyekezett diplomatikusan (kitérően) nyilatkozni a kényesnek számító anyagi kérdésekben. 230 Az ország ügyei mellett Bakócz pápaválasztása érdekében is tárgyalásokat folytatott, azonban végül — amint köztudott — a magyar bíboros Giovanni Medicivel szemben alulmaradt a tiaráért folyó vetélkedésben. Podmaniczky János királyi kamarás levélben értesítette a Dózsa vezette parasztlázadásról, amely információt Fülöp közvetítette a velenceieknek. 231 1514 augusztusában hagyta el Velencét a köztársaság Ulászlónak címzett kísérőlevelével. Ebben kiemelték a követség ideje alatt tanúsított mértékletességét, körültekintő és szeretetre méltó viselkedését. 232 Batthyány Ferenc királyi pohárnok 1517. június elején kelt leveléből értesülünk arról, hogy „Móré prépost pedig az urak akaratából Velencébe távozott". 233 Természetesen ezúttal is az anyagi támogatás biztosítása volt fő feladata. A tárgyalások során magától értetődő volt mindkét fél célja: a köztársaság egyre alacsonyabb összeget akart II. Lajos számára átutalni, míg a magyar követ a segélyt a lehető legmagasabbra kívánta emelni. November elején a velencei tanács úgy határozott, hogy a korábban megígért hadisegélyből hátralévő rész fejében 10 000 aranyat ajánlanak fel a magyaroknak. Ez jóval alacsonyabb összeg lehetett a valós hátraléknál, amelynek egyértelmű bizonyítéka a Fülöp számára kitűzött sikerdíj nagysága. Ugyanis amennyiben a követ megszerezte volna országa beleegyezését a felajánlott summát illetően, úgy az egyébként neki ígért 200 arany felett további 1000-t helyeztek számára kilátásba. 234 A hónapokig tartó alkudozás a következő év februárjában ért véget. A magyar uralkodó 100 000 aranyra tartott volna igényt, amelyet a köztársaság határozottan visszautasított, tartozása fejében 3000 aranyat ajánlott fel a Signoria, amelyet Fülöp fel is vett. 235 1518 márciusában hagyta el az Adria-parti várost. 236 228 SANUTO, 1877. 229. 229 SANUTO, 1877. 227. 230 JÁSZ AY, 1990. 211. 231 MR Nr. 93,132. 232 1514. augusztus 17.: SANUTO, 1877. 258. 233 1517. június 6.: IVANYI, 1944. Nr. 97. 234 1517. november 6.: ÓVÁRY, 1890. Nr. 1084. 235 1518. február 15 és 25.: ÓVÁRY, 1890. Nr. 1094,1096. 236 SANUTO, 1877. 91. 61
