Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - Horváth Richárd: Középkori oklevelek publikálása Magyarországon 1991–2004 között (Szövegközlések és regeszták) / 3–34. o.

Horváth Richárd: Középkori oklevelek publikálása Magyarországon 1991-2004 között korántsem teljes, hanem — bizonyára vitathatóan, de vállaltan szubjektív módon — rendkívül erősen válogatott, lényegében csupán illusztratív jellegű! Ez utóbbi tényre óhajt utalni a közlemény alcíme is! Zömében oly fordítások bibliográfiába emelése élvezett előnyt, amelyet a tudományos kutatás is érdemben használhat.

7 Az ún. helytörténeti olvasókönyvek és forrásgyűjtemények feltárására nem került sor. Erre külön gyűjtést lenne érdemes folytatni. A fentiek ismeretében fogalmazódott meg a publikálás gondolata, hiszen a kézirat további várakoztatása a latin szöveg- és regesztakiadások sorában megbúvó esetleges csekély hiányok megléte ellenére is fölöslegesnek tűnt, sőt a már összegyűlt anyag széleskörű használatát késleltette volna. Ugyancsak itt kell leszögezni, hogy a hagyományos metódustól eltérő szövegközlések (pl.: szöveg közbeni vagy lábjegyzetben történő

8 avagy ún. előzetes kiadások

9

), illetve a puszta oklevélfényképek

10 összesítése is meghaladta e munka kereteit. Arról is szót kell végül ejteni, hogy a korábbi bibliográfiák pótlása sem volt a célok között, efféle tétel csupán egyetlen szerepel (nyelvi egyedisége miatt) a jelen közlésben (124. tétel). Végezetül még egy megjegyzés a kizárólagosan digitális formájú (neveztesen az internetes) kiadásokkal kapcsolatosan. E publikációk terén tudniillik nem kevés nehézséggel kell számolnunk. A csupán interneten (ún. online módban) hozzáférhető szövegek jelentik a gondot, hiszen tartósságuk, azaz évekkel vagy akár évtizedekkel későbbi korlátlan hozzáférésük ma még korántsem garantált. Emiatt született meg az elhatározás, hogy vállalva az esetleges adatvesztés kockázatát is, e publikációk nem kerülnek be a bibliográfiába. Még akkor sem, ha egyes okleveleknek csupán ez a „nyomtatott" kiadása létezik (márpedig erre is akad példa)! Véleményem szerint az efféle kiadványokat — pontosan jellegüknél fogva — internetes bibliográfiával, esetleg kereszthivatkozásokkal (ún. hypertext) kiegészítve lenne érdemes áttekinteni, természetesen digitális elérhetőséggel.

11 Végezetül abbéli reményünknek kell hangot adni — korántsem elsőként, mert az előző oklevél-bibliográfia készítői is megtették ugyanezt több mint másfél évtizede —, hogy mihamarabb szükség lenne a határon túli magyar vonatkozású középkorioklevél-publikációk bibliográfiájának közreadására vagy legalábbis előmunkálatainak elindítására.

12 Ennek hiánya, különös tekintettel az 1990 után nem csupán Magyarországon, hanem a szomszédos államokban is 7 Ezzel természetesen nem szeretném azt sugallni, hogy e fordításoknak általában ne lenne tudományos hozadéka. Ez utóbbira ékes példa a Jász-Nagykun-Szolnok megyei középkori területváltozásokat feldolgozó, s függelékében hét fontos és részben kiadatlan oklevél magyar szövegét és fényképét tartalmazó írás. BENEDEK, 1999. 8 PL: ENGEL 1993. 33-34.; ÉRSZEGI, 1996. 137.; KISS, 1999. 45.; SOLYMOSI, 1996. 495., 497.; SOLYMOSI, 2004. 233. 9 Vö. pl.:SZŐNYI, 2001. 10 Vö. pl. KURECSKÓ, 1999. 11 Vö: NAGY. 12 Eleddig csupán a romániai magyar vonatkozású szórványközlések esetében van információnk ilyetén gyűjtés készültéről. W. KOVÁCS, 2005. 82. 5