Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IRODALOM - Honvári János: A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában. Iratok. Összeáll., a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Baráth Magdolna, Sipos Levente. Budapest, 2006 / 202–210. o.

Irodalom nemzetközi együttműködés ismert alapelvei, a függetlenség, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség és az egymás belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozás elvein nyugodhat (258-260.). Kádár azonban ekkor már — tekintettel a nemzetközi kommunista mozgalom vezetőinek egyre türelmetlenebb sürgetésére — nem együttműködést, kiegyezést, hanem a Nagy Imre-csoport szétzúzását akarta. Ez derül ki az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1957. február 26-i határozatából is, amely szerint egyes dolgozói rétegek „ideológiai megzavarását", a párt és a szocializmus erőinek „megbénítását" mindenekelőtt Nagy Imréék idézték elő „antimarxista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra tagadását jelentő burzsoá, nacionalista, szovjetellenes nézeteikkel". A határozat, illetve Révai József Eszmei tisztaságot! c, az 1950-es évek szektás-dogmatikus politikáját bizonyos mértékig rehabilitáló cikkének a megjelenése után Nagy Imre levele tárgytalanná vált, így elküldésére sem került sor. Hiába tiltakozott az IKB februári határozata ellen Nagy Imre és a csoport többi tagja egy sor kommunista pártnál, sorsuk ekkorra lényegében megpecsételődött, a tobzódó hatalom már csak a Moszkvában eldöntött forgatókönyv színrevitelének megfelelő időpontjára várt. A dokumentumgyűjtemény harmadik részében a csoport politikai feljegyzései kaptak helyet. 1956 pontosabb értékelésében lehet nagy szerepe a résztvevőknek, így pl. Losonczy Gézának az októberi eseményeket felvillantó visszaemlékezéseinek, amelyek röviddel a forradalom leverése után születtek, így szerzője még pontosan emlékezett a megélt történésekre.

9 Politikai szempontból kétségkívül Donáth Ferenc elemzései a legkiérleltebbek és a legrészletesebbek, amelyekben pl. ízekre szedi az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi, az októberi „események" alapvető okairól szóló határozatát (374378.). A forradalom vezetőit a romániai fogságban érthető módon az foglalkoztatta leginkább, hogy hol követtek el hibákat, mit kellett volna másként csinálni? Különösen érdekesek Losonczynak a többpártrendszer visszaállításáról, a semlegesség bejelentéséről és a jugoszláv nagykövetségre való menekülésükről utólagosan vallott értékelései. A visszaemlékezésekből körvonalazódik a pártellenzéknek a forradalom kitörését közvetlenül megelőző időben követett taktikája. Nagy Imrét arra szerették volna rávenni, hogy csak a pártvezetésben és a kormányban végrehajtott radikális személyi változások árán fogadja el a felajánlott hatalmi posztot, nehogy megismétlődjön 1955 tavasza, amikor a szovjet politikában bekövetkezett újabb fordulat után a zömében sztálinistákból álló magyar párt- és állami apparátus azonnal cserbenhagyta. Losonczy és Donáth Ferenc nem volt elégedett a hatalom csúcsán október 23-24-én bekövetkezett személyi változások mértékével és a 23-i események ellenforradalmi minősítésével. Nagy Imrével is vitába keveredtek, aki Gerő Ernő MDP első titkársága mellett is hajlandó volt elvállalni a miniszterelnöki tisztséget, egyetértett az események ellen9 A forradalom kronologikus eseményeit felvillantó visszaemlékezést Losonczy a többiek segítségével még a jugoszláv nagykövetségen írta. 208