Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IRODALOM - Laczlavik György: Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15–16. században. Győr, 2007. (A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások, 5.) / 181–184. o.

Irodalom Korlátköviekkel rokon családokkal, az Apponyiakkal, Coborokkal, Forgácsokkal, Majtényiekkel való összevetésben. Tette ezt Neumann Tibor úgy, hogy a magyar és szlovák nyelvű — a család birtokai javarészt a mai Szlovákia területén feküdtek — szakirodalom feltárása mellett imponáló mennyiségű adatgyűjtést is végzett, amelynek segítéségével sikerült a korábbi genealógiai irodalom eredményeit meghaladnia. A szerzőnek nehéz dolga volt a forrásanyag összegyűjtésében, ugyanis a család birtokait nem egy, hanem több, tőlük leányágon leszármazó család, valamint a Nyári-rokonság örökölte, összefüggő iratanyaguk így nem maradt fenn, csupán azok töredékes része az örökös családok iratai között. Legtöbb oklevelüket a Batthyány-levéltár Apponyi gyűjteménye (MOL P 1339) őrizte meg, de fontos iratokat tartalmaz a Motesiczky család levéltárának korlátkői uradalomra, illetve a Labsánszky családra vonatkozó részei (MOL P 506), a Majhényiek nováki és a Pongráczok részben elpusztult bashalmi, óvári és turócvidéki levéltárai is, a Nyáry család elkallódott berencsi levéltárát azonban a szerzőnek sem sikerült fellelnie. A család középkori története, illetve a vonatkozó forrásanyag feltárásában — a szerző bevallása szerint — nagy segítségére volt a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai és Fény képgyűjtemény ében található oklevelekről készült levéltári adatbázis (A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa, DL-DF 4. 2. Szerk.: RÁCZ GYÖRGY [Arcanum Digitéka] Bp., 2003), továbbá a Neo-regestrata Acta [MOL E 148] mutatói, természetesen az irodalomjegyzékben megadott szakirodalom és kiadott forráskiadványok feldolgozásán túl. A szerző a Neo-regestrata Acta hatalmas és nehezen kezelhető gyűjteményét a család Mohács utáni történetéhez is felhasználta. Ezek mellett a család birtokaihoz közel eső hiteleshelyi levéltárak (az esztergomi, a nyitrai és a pozsonyi káptalanok hiteleshelyi levéltárai), valamint városi levéltárak (Nagyszombat város levéltára), továbbá különféle összeírások (Conscriptiones portarum; MOL E 158) és a királyi könyvek (MOL A 57) stb. szolgált bázisul. A munka szerkezetileg két nagyobb részre osztható. Az első — terjedelmileg nagyobbik — részben a család négy tagjának bemutatása során tárul elénk a Hontpázmány nemzetségből eredő Szegi családnak a Nyitra megyei Bucsányt birtokló rokonságából származó Korlátkövi család egy évszázadnyi (1446-1546) története. A család eredetéről írt bevezetőből kiderül, hogy a Korlátkövi-ág a Bucsány család többi ágától a 14. században vált el véglegesen, a Bucsány név azonban még Korlátkő megszerzése után is, egészen a Jagelló-kor végéig feltűnik az egyes családtagok elnevezéseiben. A család névadó várát megszerző Korlátkövi idősebb Osvátnak (tl456) szinte vagyontalan sorból kellett indulnia, ugyanis 1403-ban Zsigmond elleni felkelésben elhunyt atyja hűtlenség következtében szinte valamennyi birtokát elvesztette. Osvát főúri familiárisként próbált boldogulni, és a család elvesztett vagyonát visszaszerezni. Előbb ifjabb Stibor, majd Újlaki Miklós mellett surányi várnagy, később macsói vicebán, visegrádi várnagy, illetve kapitány, végül nyitrai (al)ispán. Újlaki Miklósnak köszönhette a korlátkői uradalom és vár megszerzését is, akinek személye, illetve az általa elnyert tekintélyes méltóságok, valamint 182