Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések és alkotmánytörténeti következményeik a 13–15. századi Magyarországon / 33–47. o.

Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések a 13-15. századi Magyarországon A szolgabírák hivatalba állításának legkorábbi módjára, a királytól való kinevezte tésre az 1960-as évektől megjelent munkáimban ismételten magam hívtam fel a figyelmet. III. 1375-ben I. Lajos király különös ígéretet tett, szokatlan kötelezettséget vállalt. Titkos pecsétjével megerősített oklevélben kijelentette: „Hahóti Mihály fiának, Jánosnak a leányát főpapjainkkal és báróinkkal való tanácskozás és beleegyezésük nélkül (absque deliberatione cum prelatis et baronibus [...] habenda et eorum consensu) nem fogjuk az atyai birtokok örökösévé és azokban jogutóddá tenni és fiúsítani, sőt ha a báróinkkal való tanácskozás és hozzájárulásuk nélkül ezt cselekednénk, vagyis őt örökössé és utóddá tennénk, akkor az erről kiállítandó oklevelünknek semmiféle erőt és érvényt ne tulajdonítsanak ennek a mostani oklevelünknek a tanúsága alapján (imo si absque deliberatione et consensu premissorum baronum nostrum faceremus, seu ipsam in heredem crearemus et successorem, tunc litere nostre exinde conficiende nullius roboris et firmitudinis főre censeantur harum nostrarum testimonio literarum").

1 I. Lajos ezzel az ígéretével homlokegyenest ellenkező tartalmú oklevelet adott ki 1377. március 13-án. Ebben „Hahóti János leányát, Annát, mintegy ennek a Jánosnak a fiát igazi örökössé és törvényes utóddá tettük, állítottuk és fiúsítottuk [...], hogy a [...] nemes Anna leány [...] a fent említett birtokokban [...] mint fiú és igazi örökös, legyen utód teljes jogon (in verum heredem et legitimum successorem, veluti filium eiusdem Johannis instituimus, creavimus et prefecimus, ut [...] nobilis puella Anna [...] in pretactis possessionibus [...] sicutifilius et verus heres [...] succedat pleno iure) [...]. Ennek emlékezetére és örök érvényére kiadtuk ezt az ünnepélyes oklevelünket, amelyet függő és közhitelű, új kettős pecsétünk oltalma erősít meg. Kelt a Krisztusban tisztelendő atya, Demeter úr zágrábi püspök, udvarunk kedves és hű főkancellárjának keze által, az Úr 1377. évében, március 13-án (tercio Idus mensis Mártii) királyságunk 36. évében. (In cuius rei memóriám firmitatemgue perpetuam presentes concessimus literas nostras privilegiales pedentis et autentici sigilli nostri növi duplicis munimine roboratas. Dátum per manus venerabilis in Christo patris domini Demetrii episcopi Zagrabiensis et aule nostre summi cancellarii dilecti nobis et fidelis, anno Domini Millesimo trecentesimo septuagesimo septimo, tercio idus mensis mard, regni autem nostri anno tricesimo sexto."

2 Azonban a fiúsított leány férfirokonsága már 1378-ban Szepesi Jakab országbíró előtt perrel támadta meg a fiúsított leánynak és anyjának birtoklását. A per két évtizeden át eredménytelenül tartott. 1398-ban a nádor előtt Miklós fia 1 NAGY-VÉGHELY-NAGY, 1890. II. köt. 284-285. Szövegét a nádor 1398. június 17-i átirata tartotta fenn. 2 NAGY-VÉGHELY-NAGY, 1890. II. köt. 146-147. 41