Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban fogolyszabadítások körül, és elment a Markó utcai börtönbe is, majd november 3-án gépkocsin maga mellé véve Kovács Gyula ügyészt, elment Nagymarosra, Nógrádverőcére, Kismarosra, majd Vácra, megnézte, mi a helyzet a politikai foglyok szabadítása körül és egyúttal sógoráról is hírt akart szerezni. A Legfőbb Ügyészség épületében néhány fegyveres katonatiszt is megjelent és Alapy Gyulát 40 , a volt fővárosi ügyészt keresték, majd amikor közölték velük, hogy nem tartóz­kodik az épületben, hivatali helyiségében kutatást tartottak. Itt járt Győrből Kéri József megyei ügyész is, aki a győri forradalmi kormány megbízottját, Szigeti Attilát 41 is magá­val hozta, és ketten hosszabb beszélgetést folytattak Gyarmati Istvánnal és Mohácsi Lász­lóval. Küldöttség járt itt a Jogász Szövetségből is, egy ismeretlen alacsony, bajuszos, birgeli csizmás személy vezetésével, aki felelősségre vonta a Legfőbb Ügyészség forra­dalmi bizottmányát, mivel ávósokat rejteget az épületben. Borsai Tibor és Vas Ádám bizottmányi tagok közölték, hogy ávósok nincsenek az épületben (tanú: Szántó György különleges ügyész és Gecse Stefánia különleges osztály gépírója). Ugyanezen a napon jelent meg korábban az apparátusból fegyelmi úton eltávolított és hivatali hatalommal való visszaélés miatt elítélt Horváth János és Takács György volt ügyészségi nyomozók. A Horváth nevű nyomozó akkor állítólag az V. ker. nemzetőrség defenzív csoportjának volt a vezetője. Megjelenésük után kijelentette, hogy ők a Legfőbb Ügyészségen fognak maradni és el is intézték azt, hogy a nemzetőrség parancsnoka őket szolgálattételre a Legfőbb Ügyészség őrzésére rendelte. Több géppisztolyt is szereztek a kapuőrség részére, amelyet Horváth irányítása mellett a Legfőbb Ügyészség nyomozó­csoportjának épületében lévő tagjai láttak el. Mivel több ügyész járt el a két volt nyomozó ellen lefolytatott büntetőeljárás során, féltek attól, hogy részükről támadásnak lesznek kitéve, és ezért kérték, hogy a forradalmi bizottmány távolítsa el őket az épületből. Ezt 40 Alapy Gyula (1911) 1941-ben a gyulai járásbíróságon kezdte tevékenységét. 1945-ben a győri népügyészség vezetője. 1948 júniusa és 1956 májusa között a Budapesti Államügyészség vezetője. Felmentése után megbízták a Kriminalisztikai Intézet megszervezésével, megbízatását 1957 de­cemberében visszavonták. A Magyar Villamos Művek jogi osztályának vezetője lett. 41 Helyesen Szigethy Attila. Szigethy Attila (1912-1957) 1947 és 1957 között országgyűlési képvise­lő, noha a kommunista pártba nem lépett be. 1950-től 1954-ig a Győr-Sopron Megyei Tanács el­nökhelyettese, 1954 őszétől a HNF Győr-Sopron megyei alelnöke. Mivel Nagy Imre reformjainak lelkes híve volt, elmozdították a megyei tanács éléről. Erdei Ferenc közbenjárására nevezték ki a Kistölgyfai Állami Gazdaság igazgatójának. 1955-ben szerzett diplomát a Soproni Erdészeti Aka­démián. A HNF 1956. október 11-én megalakult társadalompolitikai és jogi bizottságának egyik alelnökévé választották. 1956. október 26-án érkezett Győrbe, ahol az ekkor megalakuló Ideigle­nes Nemzeti Tanács elnöke lett. Kezdettől a forradalom konszolidációjáért, a békés megoldáso­kért küzdött. Október 28-án ultimátumot intézett Nagy Imréhez, követelve az ÁVH feloszlatását, a többpárti választások kiírását és a tárgyalások megindítását a szovjet csapatok kivonásáról. Ok­tóber 30-án a vagongyári munkások és a honvédség mozgósításával szerelte le Somogyvári Lajos puccskísérletét. Este megalakult a Dunántúli Nemzeti Tanács, amely másnap megtartott első ülé­sén őt választotta elnökévé. Küldöttségük Budapesten tárgyalásokat folytatott Nagy Imrével és Tildy Zoltánnal. E tárgyalásokat követően november 2-án felszólították az üzemeket a munka felvételére. November 4-e után néhány napig bujkált, majd visszatért Győrbe, ahol igyekezett megakadályozni a forradalom vezetőinek letartóztatását. A forradalom leverése után Kádár Jánosék kormánymegbízottként vagy miniszterként kívánták megnyerni maguknak — eredmény­telenül. 1957 februárjában a HNF delegációjával még Bulgáriába utazott, majd május 3-án letar­tóztatták, és 9-én megfosztották képviselői mandátumától. Mielőtt ügyének bírósági tárgyalására sor kerülhetett volna, többszöri sikertelen kísérlet után, augusztus 12-én öngyilkosságot követett el. 207

Next

/
Oldalképek
Tartalom