Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.
Varga János: A királyi serviens óci várjobbágytársát. 217 Az esztergomi érsekség javára 1247-ben kiállított adománylevele szerint a szóban forgó Vajka-i föld nyugaton a Zeulus nevű faluig terjed, amelynek viszont északon a király Ibrahim és Bank nevű serviensei (servientes nostri) meg az ő rokonaik a határosai. 218 1248-ban Béla különös kegyébe fogadva és halász-kondíciójú státusából kiemelve királyi servienseinek testületébe (in collegium et numerum Regalium serviencium nostrorum) tette át azt a Pyr (Hont m.) falubeli Mikus fia: Weytechet, aki a tatárvész idején saját lován és fegyverzetében a tengermellékre is elkísérte őt, egyszersmind nekiadta Iwan nevű magvaszakadt serviensének Pyr birtokon fekvő ötekényi földjét (terram cuiusdam servientis nostri Iwan vocati). 219 Három évvel később elvette Bolizlaus és Sándor nevű servienseinek Ratka (Zemplén m.) nevű földjét (terram serviencium nostrorum) és a Rekboltchard nevű birtokot (Abaúj m.) adta helyette nekik. 220 Ugyanezen időben Pál országbíró, egyben zalai ispán a Palkuna (Borsod m.) falubeli Romanus és Pousa királyi serviensek (servientes regis) részére, akik e státusukat feltehetően csak a közelmúltban szerezték, különíttet el e település határában 160 holdat abból a földből, amelyet addig hét helybéli castrensissel osztatlanul használtak. 221 Egy évvel később Béla a királyi serviensek neméből származó, magvaszakadt Róbert Gömör megyében fekvő földjét (terram Roberti de generacione serviencium nostrorum) adományozta Protasius fia: Péternek. 222 1255-ben 1255-ben ugyanő a Scylipche (Szelepcsény) nevű föld két ekényit kitevő feléért folyt birtokperben a garamszentbenedeki apátság három olyan (nemes) jobbágyának javára ítélt, aki előzőleg az ő serviensei voltak (qui prius de servientibus nostri fuerant oriundi). 223 Egy évre rá Mochurka fia: Péter honti várjobbágyot, aki a honti vár Saag nevű földjének nyolc ekealjára terjedő felerészéért Béla javára örökre lemondott a Vysk nevű földnek felét kitevő örökbirtokáról, a királyi serviensek közé helyezve át (collocando, constituendo et ordinando [...] in collegium et numerum Regalium servientum nostrorum), utódaival együtt kivette a várjobbágyi státusból és a vár szolgálatából. 224 1257-ben bizonyos Zelch falubeli zalai várjobbágyoknak visszaadta azon örökföldjeiket, amelyeket a tatárjárást követő földrevízió során azért koboztak el tőlük, mert hamisan állították, hogy annak idején a serviensek sorába tették át őket (translati esse asserebant in numerum serviencium)} 25 Csák tárnokmester és zalai comes ugyanezen időben kelt ítéletlevele szerint azokat a Kuppan, Hada és László nevű személyeket, akik a tatárjárás idején félelmükben a Karka-i (Zala m.) határőrök közé léptek át, kérésükre István ifjabb király már korábban visszahelyezte földjeikkel együtt a serviensek társulatába (in numerum 17 SZENTPÉTERY, 1923. 1. köt. 244. 18 FEJÉR, CD, TV/1, köt. 479. 19 FEJÉR, CD. X/3. köt. 260-262, ül. WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 256-257. !0 WENZEL, ÁÚÓ. XI. köt. 373-374. !1 HO VII. köt. 42^3. 12 WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 340. !3 KNAUZ, 1874-1882. II. köt. 680-681. M WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 418-420. !i WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 452-153. és 463-464. 67
