Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.
Varga János: A királyi serviens hat, e téren tapasztalt és hiteles nemes férfiút (nobilis viros probos hac fide dignos) bízott meg. 141 Egy Búza nevű ember és öt társa 1238-ban azzal az indoklással indítottak pert a király körmendi (Vas m.) hospesei ellen, hogy önkényesen tartják elfoglalva az ő kétekényi örökföldjüket. Béla Fehérvár akkor ispánját: Pált bízta meg azzal, hogy tegyen igazságot a fele között. Pál előbb tanúk állítására kötelezte a perlekedőket, majd miután állításuk bizonyítására a körmendiek csupán egy, Buzáék viszont igen sok tanút tudtak mozgósítani, a nyomaték érdekében úgy ítélt, hogy Búza és felperes-társainak egyike tizennégy olyan emberrel, akit a hospesek Buzáék tanúi közül szemelnek ki, tegyen a vitás földön esküt. A körmendiek választása hét várjobbágy meg egy határőr (speculator) mellett hat olyan emberre esett, akik Buzáékkal egyezően mindannyian nemesek (omnes [...] nobiles sunt) voltak. 142 1238-ból arról hallunk, hogy egy bizonyos hospestelepülés bírája (villicusá), a nemes embert kivéve (nisi nobilis extiterit), mindenkire büntetést róhat ki. 143 A következő évben szolgálataiért egy nemes férfiúnak (nobilis vir): a Berkez-i Belye János Simon nevű fiának adományozta a Wys nevű falut, valamint a Bodrog-vidéken fekvő Chenke nevű földet. 144 Ugyanezen esztendőben Arnold zalai comes az összes szomszédot és valamennyi környékbeli nemes és mértékadó férfiút (omnibus olys viris ydoneis et nobilibus circumadiacentibus) egybehívva ítélkezett egy vásárolt birtok ügyében. 145 A bakonybéli apátság 1240-ben egy Quoyer (Kajár) nevű föld és a rajta lakó dusnokok miatt egy sor emberrel keveredett viszályba, és az utóbbiak között három Péch-nembeli nemes férfi (nobiles viri) is volt; Béla a monostor javára ítélt, a szóban forgó nemeseknek pedig örök hallgatást parancsolt. 146 Más források viszont az idézett esetekkel időben párhuzamosan királyi serviensekről beszélnek. Az egyébként már említett Budunát és társait Béla ifjabb király azért mentette fel a várszolgálat alól, hogy a királyi serviensék társaságát — annak tagjaiként — (societate servientum regis) élvezessék. 147 1226-ban egy világi és egyházi fogott bírákból összeállt alkalmi bíróság egy Horpácson (Sopron m.) elkövetett köztörvényes bűncselekmény ügyében azt az ítéletet hozta, hogy mind a hat keresetbe vont horpácsi személy minden rendből, tudniillik a királyi serviensék (de servientibus regis), a várjobbágyok, valamint szabad és jó hírű emberek közül 12-12 tanút állítson ártatlansága bizonyítására, majd e 72 ember egyharmada esküvel erősítse meg kiállását ama vádlott mellett, amelyik tanúnak kérte fel őt. Az eljárás során azután kiderült, hogy a szóban forgó 72 személyen kívül sok más nemes és várjobbágy is (et aliis supra multis Nobilibus et Jobagionibus castri) kész volt tanúskodni a perbe fogottak mellett. A fentieket megörökítő oklevél az összes emberi rendről (de omnibus hominibus gentibus) beszél, és 141 WENZEL, ÁÚÓ. XI. köt. 295-296. 142 WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 62. 143 ENDLICHER, 1849. 446. 144 WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 72-74. 145 WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 86-87. 146 WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 100-101. 147 FEJÉR, CD. III/2. köt. 491. 54
