Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció a Székelyföldön, ami az ipar fejlesztéséből természetszerűleg folyik, és én azt hiszem, hogy még magánál a földművelési kormány akciójánál is hatalmasabb szolgálatot tenne éppen a magyarságnak és a székelyföldi magyarság nemcsak fenntartásának, de éppen terjesztésének is az iparnak és az ezzel összefüggő városi életnek a fejlesztése. Ezért örülök a kereskedelmi minisztérium iparfejlesztési akciója megindításának, ezért tartom azt szükségesnek és helyesnek. A memorandumban megjelölt iparfejlesztési eszközök nem térnek el a kereskedelmi kormánynak eddigi iparfejlesztési eszközeitől, hanem az intencióból úgy látszik, hogy talán fokozottabb mértékben volnának alkalmazandók ezek az iparfejlesztési eszközök a Székelyföldön. Magam sem szeretem, amikor valaki kritizál, ahelyett hogy valamit csinálna, mert sokkal nehezebb dolog valamit csinálni, mint valamit kritizálni, de itt mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ezek az iparfejlesztési eszközök meglévő ipart tételeznek fel. Itt van a szakoktatás. Itt van a Székelyföldön, Marosvásárhelyen a fa- és fémipari szakiskola. Ez nemcsak iskolája, de valósággal bölcsője az iparnak. Én iparfejlesztési szempontból ennek óriási jelentőséget tulajdonítok és mégsem tartom elégnek, nem tartom éppen a Székelyföldön elégnek az állami kedvezményeket, amelyek a törvényben vannak, subvenciókat, gépek adományozását; mindez rendkívül lényeges már meglévő iparnál, ti. ha az az iparvállalat már megvan; de ez a memorandum nem jelöli meg azt, hogy hogyan kell az egyes iparvállalatokat létesíteni. Rámutat ezekre az iparfejlesztési eszközökre, de mondom, hogy a nervus rerum hiányzik a dologból, hiányzik az, hogy hogyan csináljuk meg magát azt az iparvállalatot, amelyen azután ezek az iparfejlesztési eszközök segítenének. Gondoskodva van a munkásképzésről, gondoskodva van már létező vállalatok segítéséről, de a tőkéről, amely egyáltalán hiányzik a Székelyföldön, és amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy meginduljon az a vállalat, amelyen segíteni kell, arról nincs gondoskodva. Bürger Albert t. barátom azt mondja, hogy a Székelyföldön a tőkét elnyelik a takarékpénztárak, amelyek 4-5 százalékot fizetnek érte, igen biztosan, azért hogy kiadják drágábban. A Székelyföldön magyar tőke iparvállalatokra nincs. A magyar tőke, amint Sándor János őméltósága megjegyezte, nem megy a Székelyföldre, mert az igen messze van. Nem akarok elmondani eseteket a saját székely akcióbeli működésemből, de élénk emlékezetemben van még, hogy mikor azt a Fiedlert, akinek itt Keresztúron van gyára, Toplicára vittem azért, hogy ott kendergyárat csináljon, mennyire megijedt attól, hogy azt a horribilis utat, amely oly messze vezet, esetleg még egyszer meg kellene tennie. Az idegen tőke is Magyarországra csak mellesleg jön és amennyibe[n] jön, ennek a bécsbudapesti vonal az egész világa: van egy állami selyemfonoda Komáromban: oda munkaerőikül székely lányokat viszünk, azok nélkül nem tud dolgozni a gyár; a gubót Zágrábból szállítják Komáromba; semmi ok sincs arra, hogy az a gyár éppen Komáromban legyen; az egyetlen ok arra, hogy mégis ott csináljuk és nem Marosvásárhelyen, az, mert különben nem tudnók bérbe adni, nem akadna vállalkozó. Budapesten túl angol vállalkozó nem jön. Jöttek angol vállalkozók, az angol tőke ott kísért — tudjuk az újságokból — Erdélyben is, de ez nem komoly dolog. Ami angol tőke most elhelyezést keres, az megy Transvaalba. Helyben tehát tőke nincs, idegen tőke oda nem jön, tőke nélkül pedig ipartelepet, iparvállalatokat létesíteni nem lehet. Nem akarok a székelykérdés tárgyalása alkalmával szinte szokásossá vált nagy eszmékkel, nagy összegekkel, milliókkal dobálózni, amint ezt pl. a kongresszuson hallottuk; de mégis azt látjuk, hogy meg tudta csinálni Románia, hogy tőkével járult az iparvállalatok létesítéséhez, ... 105