Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Kertész Balázs: Az Országos Széchényi Könyvtár MNy 64. jelzetű nyelvemlékéről. Egy hiteleshelyi eljárás során készített feljegyzés / 91–103. o.

Forrásközlések Számos, valamelyik egyházi testület hiteleshelyi működését részben vagy teljes egészében feldolgozó tanulmány mellett olyan, átfogó munka is született, amely a bencés konventek középkori hiteleshelyi tevékenységét mutatja be.

2 Borsa Iván a további kutatások számára megfogalmazott szempontok mellett arra is rámutatott, hogy a közhitelű oklevél kiállítását megelőző munkafolyamatot jobban megismerhetjük a mandátumok hátlapjára írt káptalani vagy konventi feljegyzések vizsgálata révén.

3 A hiteleshelyi kiküldött a külső hiteleshelyi munka során, az eljárás helyszínén a szükséges adatok rögzítése céljából rendszeresen készített feljegyzést, amely alapján az egyházi testület épületében az eljárásról kiállítandó oklevelet megszerkesztették.

4 A hiteleshelyi munka részleteinek megismerésében ennek az irattípusnak a vizsgálata is segítségünkre lehet, azonban kifejezetten ebben a témában eddig egyetlen tanulmány született — szerzője Borsa Iván.

5 Az irattípust az egykorú források registrum, memóriáié vagy signatura kifejezésekkel jelölik. A Borsa által bemutatott tizenhat latin nyelvű feljegyzés közül tíz biztosan, egy feltehetőleg a leleszi konvent, öt pedig a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi tevékenységéhez köthető. A legkorábbi jegyzet 1374 és 1379 között, az utolsó 1524-ben keletkezett. Az iratok tárgyukat tekintve többfélék: nyolc tanúvallomásokat rögzít, öt határleírást, kettő birtokfelosztást, egy pedig választott bírák döntését. Az olyan eset kifejezetten szerencsésnek mondható, amikor az az oklevél is ismert, amelyet egy ilyen registrum alapján állítottak ki.

6 A szerző a tanulmány végén így fogalmaz: „A hiteleshelyi eljárás során a helyszínen készített feljegyzések fenti leírásával ennek az irattípusnak az ügye nem tekinthető még lezártnak. A jelenlegi »mintavétel« reprezentatívnak sem tekinthető, hisz alkalomszerűen adódott, ugyanakkor a közös adminisztratív szükségből fakadó irattípus kivitelezésében meglehetősen eltért egymástól a két hiteleshely. E leírásnak elsődleges célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet az ügyintéző írásbeliség egyik alsó fokán kialakult, eddig kellő figyelemben nem részesített irattípusra."

7 A hiteleshelyi oklevelek nyelve úgy a középkorban,

8 mint a kora újkorban a latin volt,

9 ugyanakkor a rendelkezésünkre álló szórványos adatok arról tanúskodnak, hogy a 16. században már a magyar nyelv is jelen volt a hiteleshelyi írásbeliségben. Ismerünk a leleszi konventhez intézett mandátum hátlapjára írt SzovÁK, 1998. 223-231. A bencés konventek hiteleshelyi működésének kezdeti szakaszát SOLYMOSI László mutatta be: SOLYMOSI, 1996.

1. köt. 481-498. 2 SZOVÁK, 2001. 80-96. 3 BORSA, 2000. 99-106.; BORSA, 1996. 101-108.; BORSA, 2001. 37-51.; 1. még C. TÓTH, 2001. 409-428., különösen: 409-412. 4 ECKHART, 1914. 471., 549.; KUMOROVITZ, 1928. 4., 13.; SZENTPÉTERY, 1930. 220.; SZAKÁLY, 1968. 18.; JAKÓ, 1990.

1. köt. 134. 5 BORSA, 1987. 39-44. 6 BORSA, 1987. 43. 7 BORSA, 1987.43-44. 8 SZENTPÉTERY, 1930. 221. 9 ISTVÁNYI, 1934. 40.; PAPP, 1936. 90.; BlLKEI, 2005. 57-58. 92