Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai, a Takáts Sándor gyűjtemény és a történeti kutatás / 49–72. o.

Közlemények titkos tanács és a Staatsrath" anyagát említi, majd ezt követően, de jelentőségüknek megfelelően — „talán még fontosabb" — a belügyminisztériumban őrzött iratokat. A feltárandó archívumok áttekintésében az udvari kamarai levéltár, a családi, végül a törvényhatósági levéltárak következnek.

19 Takáts azonban mindinkább a bécsi levéltári anyagra koncentrált, az itteni kutatásokhoz 1905 áprilisában a könyvtári bizottság is hozzájárult.

20 A kutatás súlypontjának eltolódását tükrözi a gyűjtemény (76 köteg) anyagának — alább még tárgyalt — összetétele is: a másolatok 74 százalékát ugyanis a „bécsi" levéltári anyag, ezen belül is „az országgyűlési titkosrendőrség iratai" (21-76. köteg) teszik ki. Kutatási programjának megfelelően Takáts Sándor (1911. július l-jétől levéltárnoki, 1918. májustól főlevéltárnoki rangban, előbb havi 600, majd 700 korona fizetéssel) 1903 és 1918 között az év jelentős részét, elsősorban a tavaszi és nyári hónapokat, Bécsben is töltötte.

21 A képviselőház (első és utolsó) levéltárnoka szakmailag indokoltan összpontosította munkáját Bécsre, ezen belül is a Polizeihofstelle levéltárára. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv legfontosabb állagait 1918 előtt elzárták a kutatók elől: Takáts sem használhatta „a volt udvari és titkos levéltár" azon „nagyobb gyűjteményét", amely „a király számára készült országgyűlési jelentéseket foglalja magában".

22 A Polizeihofstelle anyaga (a „belügyi levéltárban") viszont, láttuk, kutatható volt.

23 A kiválogatott és kikölcsönzött iratok másolására (mások mellett) Takáts olyan kiváló szakembereket alkalmazott, mint Szekfű Gyulát, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv, és Eckhart Ferencet, a Hofkammerarchiv levéltárosát, akik (jellegzetes kézírásuk tanúsága szerint) sok ezernyi oldalt másoltak le 19 JÓNÁS-VEREDY, 1995. 53.; MPRKL TS 1. 28. Takáts a Belügyminisztérium levéltáráról: „Itt vannak ugyanis a magyar országgyűlésekről a rendőri jelentések, melyek nemcsak politikai szempontból fontosak, hanem főleg azért, mert az egyes követek beszédeiről is jelentéseket, sőt kivonatokat is adnak. Márpedig tudjuk, hogy épp a követek beszédeiből maradt ránk legkevesebb." 20 JÓNÁS-VEREDY, 1995. 343. 21 El sem tudja már képzelni, „milyen szép volt az élet, mikor még Tanár Úr hónapokon át itt tartózkodott." — írta évekkel később Bécsből Szekfű Gyula. OSZK Kt. Lt. Szekfű Gyula-Takáts Sándor, 1920. ápr. 12. (117.) 22 MOL K 816. 1. t. 1. d. ff. 44—17. Takáts cím, keltezés és aláírás nélküli sk. feljegyzése, 1927. július előtt. — Takáts a Hungarica aus der Privatbibliothek Seiner Majestat Franz I. című sorozatra gondolt. „Itt én épp most nézek át egy levéltári osztályt, melyet azelőtt zárva tartottak", amelyet „én eddig soha se láttam". — írta egy levelében a Monarchia összeomlása után Szekfű. „Ez az úgynevezett Hungarica a király magánkönyvtárából..." Szekfű levele, amelyben Takátsot bécsi kutatóútra igyekezett rábeszélni, a „Széchényi igéi" „kiállítására" vonatkozó utalás alapján 1921-re vagy 1922-re datálható. OSZK Kt. Lt. Szekfű Gyula-Takáts Sándor, é. n. márc. 16. (31.) E sorozat a magyar-osztrák levéltári tárgyalásokon kezdettől fogva a kiszolgáltatni kívánt iratcsoportok között szerepelt (Szekfű erre is hivatkozva sürgette a bécsi utat); a iratanyag jelenlegi helye: MOL 150. 23 Takáts szerint a levéltárban „egy hatalmas gyűjtemény volt Ungarische Landtagsakten címen" (TAKÁTS, 1927). E külön (ma már nem létező) sorozat egykori létezésére ezt az egyedüli utalást ismerem, amelyet a munka menetére vonatkozóan Szekfű Gyula és Eckhart Ferenc leveleiben olvasható utalások sem támasztanak alá. (Meggondolandó ugyanakkor, hogy a reformkori országgyűlések vonatkozásában — az 1817 után alkalmazott alapszámrendszer mellett — egy ilyen gyűjteményt éppen Takáts igényeinek a kielégítésére, ideiglenes jelleggel, akár néhány órai munkával is kialakíthattak.) 56