Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens lebbről nem értelmezi, többségében azonban annak kijelentésével magyarázza meg annak lényegét, hogy az ilyen besorolás folytán a kedvezményezett a nemesi szabadság élvezőjévé válik. Tipikus példa erre Bélának az az oklevele, amelyben a király 1268-ban a szolgagyőri vár Mihály nevű Hecche-i várjobbágyáról úgy rendelkezik, hogy az a továbbiakban firól fira az ő nemes serviensei szabadságának örvendhessen (libertate nobilium nostrorum regalium servientium in filios filiorum gaudeat) ,

286 A privilegizálások másik csoportjában, amikor a „királyi serviens" mellől hiányzik a nobilis jelző, csupán az aktushoz fűzött értelmezés teszi egyértelművé, hogy a serviensi státus adományozása a nemesítéssel azonos. Az uralkodó ezekben az esetekben a servienssé minősítés lényegét és célját változatos formákban indokolja meg: óhajtja, hogy az érintett személy az ország nemesei közé (inter regni nobiles) számíttassék, a továbbiakban ugyanolyan nemességgel (eadem nobilitate), ugyanazon (eadem), illetőleg arany szabadsággal (aurea libertate) élhessen, amilyent az ország más (alii), többi (ceteri), első-eredeti (primi), igazi (veri), valódi (puri) és természetes (naturales) nemese (nobiles) élvez, illetőleg országa többi nemesével (cum ceteris Regni nostri nobilibus) együtt a király zászlaja alatt vonulhasson hadba.

287 Akadnak persze a fentiektől némileg eltérő fogalmazású kiváltságlevelek is. László 1275-ben az inárcsiakat (Pest m.), akiket elődje a '60-as évek elején emelt Szent Istvánnak a fehérvári castrumhoz tartozó jobbágyfiai közé, azzal léptette feljebb a társadalmi hierarchia ranglétráján, hogy a jövőben nemesekként (more nobilium) számítsák őket a királyi serviensek soraiba (inter servientes Regales).

288 Más esetekben kifejezetten országa nemeseinek közösségébe (in cetum vagy numerum Regni nostri nobilium) helyezett át embereket azért, hogy ők is élhessenek a többi valódi nemes szabadságával (libertate, qua ceteri veri Regni nobiles vagy veri et naturaliter nobiles Regni gratulantur).

289 Nobilis és serviens teljes azonosságát fe286 FEJÉR, CD. IV/3. köt. 432-433. Hasonlóképpen nemes servienssé emelésről szólnak például — időrendben haladva — az alábbi kiadásokban közölt oklevelek: 1268: KATONA, 1783. VI. köt. 492.; WENZEL, ÁÚÓ. VIII. köt. 200-201.; SMICIKLAS, 1904-1905. IV. köt. 257. 1269: KATONA, 1783. VI. köt. 498.; PALMA, 1766. 86. 1271: FEJÉR, CD. V/l. köt. 137; WENZEL, ÁÚÓ. III. köt. 256. 1272: IVÁNYI, 1924. 245-246.1273: SZENTPÉTERY, 1923.

1. köt. 53.; FEJÉR, CD. V/2, köt. 197-199. 1274: LEHOTZKY, 1796-1798. 113.; FEJÉR, CD. VIII/7. köt. 384 és IX/7. köt. 688-589. 1275: WENZEL, ÁÚÓ. IX. köt. 154. 1277: WENZEL, ÁÚÓ. IX. köt. 196-197 és IV/49-50.; HO VIII. köt. 210-211 stb. 287 Az ilyen típusú oklevelek sorába tartoznak többek között 1270: FEJÉR, CD. VII/5. köt. 366.; WENZEL, ÁÚÓ. VIII. köt. 338-339. 1271: FEJÉR, CD. V/l. köt. 137-138 és VI/1. köt. 157-158. 1272: FEJÉR, CD. V/l. köt. 184-185. és 210-211.1273: KNAUZ, 1863. 775-777.; MOL DL 99 857.1274: WENZEL, ÁÚÓ. IV. köt. 33-34; HO VII. köt. 96-98. 1275: FEJÉR, CD. V/6, köt. 261. és VII/2. köt. 37-38.1281: HO VI. köt. 90-92., 96; KNAUZ, 1874-1882.

1. köt. 847-849 stb. Mintaként csak egyet idézünk közülük: Kun László 1275-ben a Németi faluban lakó Márton fia: Hemo-t, fivérét és három unokatestvérét ugyanitt birtokolt földjeikkel együtt a nyulászok kondíciójából in cetum seu numerum servientium eoque potiantur honore, quo ceteri Nobiles regni nostri utuntur et fruuntur sub vexillo regio militantes. FEJÉR, CD. V/2, köt. 252-254. 288 WENZEL, ÁÚÓ. IV. köt. 49. 289 Az előbbi formulával többek közt 1282-ben nyolc peresznyei (Borsod m.) várjobbágyot (WENZEL, ÁÚÓ. IV. köt. 330-331), az utóbbival 1287-ben — mások mellett — hat szászi, hat légi és hat hodosi (mind Pozsony m.) castrensist (HO II. köt. 18-19) nemesített meg. 81