Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens tokát és falulakókat fogadja be, akik letelepedés végett költöznek hozzá; egyszersmind rögzíti azt is: István egyidejűleg ugyancsak ígéri neki, hogy — kivéve a hozzá áttelepedő parasztrendűeket, illetőleg falusiakat (ruricolas) — „a mi báróinkat, serviensemket, nemeseinket és más embereinket" (Barones, servientes, nobiles et alios homines nostros) nem fogadja be és nem csábítja el. A másik oklevélben István ugyanilyen — de mutatis mutandis — szövegezéssel vállalja, hogy apja „báróit, servienseit, nemeseit és más embereit" (Barones, servientes, nobiles et alios homines nostros) és azokét, akik helyett is Béla fogadkozott, nem édesgeti magához és nem veszi fel szolgálatába; egyúttal — mintegy biztosítékul -— István is hivatkozik apja azon ígéretére, hogy — leszámítva a parasztokat és a falusiakat — Ő sem veszi oltalmába és szolgálatába az ifjabb király kunjait, báróit, servienseit vagy más embereit (Cumanos, Barones, servientes vei aliquos homines).

242 1266 júliusában azután VI. Kelemen pápa, mindkét oklevelet, szöveghűen és egész terjedelmükben emelve be őket saját diplomájába, megerősítette.

243 Feltűnő következetességgel Béla oldalán mindkét oklevélben Barones, servientes, nobiles, Istvánén ugyanígy csak Barones, servientes szerepelnek, ez utóbbi mellől hiányoznak a nobiles. Mintha az ifjú király pártján ne lennének, az őt uraló félországnyi területen ne élnének nobilisek, illetőleg az összes ottani nemes kizárólag Bélával tartana, egyszersmind serviens és a nemes külön-külön kategóriákat alkotnának. Ha pedig, és feltételezni ezt is lehet, a kötőjelet csak az oklevelek kiadója illesztette a servientes és a nobiles szavak közé, vagyis ha az utóbbi az előbbinek jelzője csupán, akkor a jelenség még érdekesebbnek tűnik. Hiszen ebben a formájában azt sugallja, hogy Béla híveinek sorában nemes és nem-nemes, azaz kétféle jogállású királyi serviensekkel kell számolni. Ámde mindkét feltételezés százszor is cáfolható képtelenség. Ellentmondanak nekik az előzőekben felhozott példák, a bárók jelenléte István oldalán, főleg az a tény, hogy István mindenkori országrészén a nobilisek többsége akár kényszerből, akár meggyőződésből, de az ifjú király hívének vallotta magát. Mivel kunok egyedül István híveiként szerepelnek, talán az „egyensúly" kedvéért kívánt az oklevelek fogalmazója mindkét fél részén ugyanannyi társadalmi csoportot felsorolni? Eljárására eleddig nem található mindenben elfogadható magyarázatot. A királyi serviens és a nobilis státusát azonosnak tekintő vélemény ellenében elvben felhozható, hogy az oklevelek bizonyos része éppen azért beszél nemes serviensről, mert különbséget óhajt tenni nobilis és ignobilis serviens között. E feltételezésnek viszont csak akkor lenne alapja, ha az uralkodó bárkit is úgy emelne saját serviensei közé, hogy azokat a szabadságjogokat viszont, amelyek csupán a nemesi libertás tartozékai, nem biztosítaná ugyanazon privilégiumban számára. Ilyen eset azonban mutatóba se akad, és ignobilis serviens regist egyáltalán nem ismernek a források. 12 WENZEL, ÁÚÓ. III. köt. 129-130. 13 WENZEL, ÁÚÓ. III. köt. 144-145. 71