Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens birtokper, birtok elkülönítés, földcsere vagy zálogügylet alanya, illetőleg köztörvényes per tanúja tűnik fel a forrásokban. Itt is rá kell viszont mutatni arra, hogy 1241 és 1267 közt sem akadt senki, akit serviensből minősített volna át nobilissé az uralkodó. Mintha az eltérő jogállásúaknak feltételezett kategóriák egyikéből nem lehetett volna átkerülni a másikba! Vagy talán értelmetlen lett volna a kettő azonossága miatt? A fenti időszakban keletkezett okleveleinknek van olyan csoportjuk is, amelyeknek szövegében a nobilis és a serviens regis kifejezések együtt fordulnak elő, és ugyanazon személyre, illetőleg személyekre vonatkoznak. Béla, amikor 1243ban — amint már idéztük — újrafogalmazta és további szabadságokkal bővítette ki a szepesi tízlándzsásoknak a tatárvész idején elveszett privilégiumát, kijelentette, hogy collectái vagy adót egyikőjük se tartozik fizetni, nisi ipsa collecta ad seruientes regis et alios quoslibet nobiles fuerint generalis.

234 Vagyis a tízlándzsásoknak csak abban az esetben kell adózniuk, ha a collectái a király servienseire és bármilyen más nemesre egyetemlegesen vetik ki. A más szó használata egyértelművé teszi, hogy Béla a servienseket már ekkor is nemeseknek tekintette. Egy évvel később úgy határozza meg valakinek a jogállását, hogy „nemes serviensimk" (nobilis serviens noster).

235 Ugyanakkor bárói és két serviense (!) kérésére nemesei és királyi serviens hívei közé (inter nobiles et fideles servientes regni nostri) helyez hat csallóközi udvarnokot azzal, hogy nevezettek és férfiutódaik ugyanazon szabadságnak örvendjenek, amelyet országának hű katonái és nemesei (qua fideles milites et nobiles regni nostri) élveznek, vagyis azon kívül, hogy a király seregében annak zászlaja alatt (in nostro exercitu generali sub vexillo regio) katonáskodnak, semmi mással ne tartozzanak.

236 A fenti udvarnokokat Béla ugyanazzal a gesztussal egyetlen intézkedésével emelte nemesei és serviensei sorába, márpedig ugyanazon személyeket nem lehet egyidejűleg két különböző jogállással, azaz a nemesek és serviensek státusával megajándékozni, illetőleg csak abban az esetben, ha e kettő fedi egymást, vagyis ha a serviensi és a nemesi privilégium nem térnek el egymástól! Az András engedélyével 1234-ben a garamszentbenedeki apátság szolgálatába állt szelepcsényi királyi serviensekre egy 1257-ben kelt oklevél úgy emlékezik vissza, hogy azok az ország nemeseinek, vagyis servienseinek sorából (de cetu nobilium seu servientum regni) kerültek a nevezett monostor jobbágyai közé.

237 E szöveg tehát a nemest és a királyi serviensi teljes egészében azonosítja. Ezt az azonosságot még egyértelműbbé teszi Bélának az az 1258-ban kelt privilégiuma, amely hat várjobbágyot, ti. az Alsójechy (Nyitra m.) faluban lakó WAGNER, 1774-1778. I. köt. 102-103., ül. KNAUZ, 1874-1882. I. köt. 374. Ezt az oklevelet Erdélyi hamisnak minősítette, érveit azonban Tagányi megcáfolta; Erdélyi ellenvetései közül Szentpétery is egyedül azt tartotta figyelemre méltónak, hogy az oklevél jobbágyoknak nevezi a szepesi nemesek népeit. Ujabban azonban a kutatás bebizonyította, hogy ekkortájt már valóban megjelentek jobbágyelemek a nemesek birtokain. WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 170. FEJÉR, CD. IV/1. köt. 333-335. HO VIII. köt. 426. E fontos oklevél képmásolatát 1.: MOL DF 226 337. 69