Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai, a Takáts Sándor gyűjtemény és a történeti kutatás / 49–72. o.

Közlemények ehelyütt fontosabb számunkra az eseménysorozat másik magyar vonatkozása. Takáts Sándor egy héttel a tűzvészt követően azt írta, hogy a magyar történelem pótolhatatlanul fontos forrásanyaga, konkrétan az 1792 és 1848 közötti országgyűlési anyag lett a lángok martalékává.

12 Rövidesen kiderült, hogy korántsem a teljes anyag semmisült meg, és erről 1931-ben Walter Frigyes, azaz Friedrich Walter (1896-1968) magyar nyelven is beszámolt. Az elhamvadt csomók alatt számottevő anyag maradt többé-kevésbé épen, 1928 márciusára, miután a megmaradt anyag szortírozásával végeztek, számszerű képet is alkottak a pusztulás méreteiről. A Vereinigte Hofkanzlei, a Polizeihofstelle, a belügyminisztérium, az Oberste Polizeibehörde, a minisztertanács, az Oberste Justizstelle és a pátensgyűjtemény anyagának összesen 70-75%-a semmisült meg, ezen belül azonban éppen a Polizeihofstelle levéltára volt az, amely „a tűz következtében talán a legkevésbé veszített értékéből". Itt a 2000 fasciculus, azaz 4000 tok terjedelmű anyagból 1700 toknyi maradt meg, tehát 60 százalékos volt a pusztulás. Elindult az új mutató készítése is, amely „a címszavak és nevek számát illetőleg az összes eddigi segédleteket felül fogja múlni" — e sorok szerzője, aki persze nem ismerhette az eredeti segédleteket, kutatott viszont más 1848 előtti udvari hatóságok regisztratúrájában, úgy véli, hogy e tárgyszó katalógus csak kevéssé képes helyesíteni az elpusztult eredetit.

13 Az 1930-as években a megmaradt anyag, rendezés, segédletelés alatt lévén vagy anyagvédelmi okokból, minden bizonnyal nem vagy csak korlátozottan volt kutatható. A Bécsi Magyar Történeti Intézet, 1933-tól Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet 1931 és 1940 között megjelent, a friss bécsi kutatások eredményeinek közzétételére hivatott évkönyveiben pl. egyetlen tanulmány sem jelent meg, amely ezt az iratanyagot hasznosította volna.

14 Az 1940-es évek elején született meg ugyanakkor az a disszertáció, amelynek később publikált változata a Polizeihofstelle története mindmáig mértékadó áttekintésének számít.

15 Takáts Sándornak a teljes anyag pusztulására vonatkozó kijelentése, amelyet azután az ezt követően publikált idevágó tanulmányaiban többször is megismételt, mint feltétlen autoritásé, széles körben elfogadásra talált, ezzel párhuzamosan felértékelődtek a Takáts által még 1918 előtt az anyagról készít(tet)ett másolatok. 12 TAKÁTS, 1927. 13 WALTER, 1931.1-12., kül. 6-9. Vö. FAZEKAS, 1998.195-219., kül. 206. 14 Az említett tíz kötetben 110 tanulmány jelent meg, ebből nyolc jegyzetelt tanulmány témája indokolta volna a kutatást a Polizeihofstelle anyagában. Két tanulmány szerzője Takáts Sándor volt, aki az első írásban kijelentette: „Az itt felhasznált iratok kivétel nélkül a volt titkosrendőrségnek nem régen elégett levéltárából valók." TAKÁTS, 1931. 288-302., kül. 290. Takáts tehát saját másolatait használta, a többiek a titkosrendőrségi eredetű anyagot vagy más bécsi lelőhelyekről hasznosították, vagy lemondtak az ez irányú kutatásokról. 15 BENNA, 1953. 54