Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens alkotják? Hiszen e kiváltság egyenesen arra jogosította fel őket, hogy bármely hatalmaskodási ügyben, tehát a hatalmasok — a potentátok — viselt dolgaiban is hozhatnak megfellebbezhetetlen végítéletet. Az oklevélkiadó serviensek arról nem tesznek említést, hogy ítélkező eljárásukban nobilis bírótársaik is lettek volna, a püspök tanúi között viszont szerepelnek nemesek. Márpedig képtelenség, hogy magasabb jogállású egyének náluk alacsonyabb jogállásúakból összeálló bíróság előtt tegyenek tanúvallomást! Amint sántít bizony az a feltételezés is, amely szerint a nemesi megye kialakításának azok a serviensek voltak az úttörői, akik a ranglétrának — állítólag — alacsonyabb fokán álltak, mint nobilisek. Ezen utóbbi nézetet először — mégpedig a „szolgabíró" névből kiindulva — Mályusz Elemér fogalmazta meg. Szerinte e szó csakis akkor keletkezhetett, „amikor azok, akik a megyei önkormányzat keretei között szervezkedni kezdtek, még királyi serviensek voltak"; hiszen — így Mályusz — nyilvánvaló, hogy ha e serviensek első ízben akkor választották volna meg bíráikat, amikor már nemeseknek mondták magukat a szolgabírák neve „nemesbírónak hangzott volna".

156 Fügedi Erik elfogadja, egyszersmind megtámogatni véli Mályusz álláspontját, amikor kijelenti, hogy mivel a magyar szolgabíró latin megfelelője a iudex nobilium, mivel a nobiles és a servientes regis összeolvadására állítólag 1267ben került sor, a szolgabíró kifejezésnek ezen esztendő előtt, a iudex nobilium elnevezésnek pedig mindenképpen 1267-et követően kellett megszületnie. Fügedi értelmezésében a szó magyar változata arra is utal, hogy a nemesi megye bíráskodást jelentő szférájában „a servienseké volt a vezető szerep". Ezt hangsúlyozandó, még azt is feltételezi, holott ez semmivel sem bizonyítható, hogy a megyés ispán vagy helyettese a 13. század derekától peres eljárásaikban bírótársakat, „köztük főleg servienseket" vettek maguk mellé.

157 Mindebből pedig logikusan az következnék, hogy a nemesi megye tartalmának kialakítását valójában a nobilitas keretein kívülálló elemek kezdeményezték és kezdték is meg. Annyi elfogadható, hogy a királyi serviens jogállása, illetőleg bíráskodási joga és a szolgabíró elnevezés között szerves kapcsolat létezik. Arra viszont a leghalványabb jel se utal, hogy e két kifejezés megszületésének ideje eltérne egymástól. A szolgabíró eredeti jelentése feltételezhetően a királyi servienseknek, tehát valóban az uralkodót szolgálóknak a bírája. Ebben a formában viszont kettős értelmet is hordozhat: jelölhet olyan bírákat, akik a serviensek soraiból kerülnek ki, de olyanokat is, akik — függetlenül társadalmi eredetüktől és hovatartozásuktól — csak a serviensek ügyeiben ítélkeznek. Semmi nem vall azonban arra, hogy az utóbbi értelmezés esetén szükségképpen számba veendő korlátozás érvényesült volna. A kifejezés első értelmezését viszont sugallja maga az oklevél is: szövegéből következően meghatározott territóriumon serviensek döntenek minden büntetőügyben és kivétel nélkül minden perbefogott felett! E ponton viszont megint beleütközünk egy fajsúlyos kérdésbe: elképzelhetőe, hogy a király alacsonyabb jogállású bírák kezére engedje át nemeseit? Aligha! 156 MÁLYUSZ, 1942/b. 421. 157 FÜGEDI, 1992. 58. 57