Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens nobilis jelző társaságában jelenik meg, azaz a királyi serviens szinonimájaként funkcionál. Nem támadt viszont kétely Bélának három másik, hasonló tartalmú kiváltságlevelével kapcsolatban, noha közülük az első eredetije nem maradt az utókorra, hanem csak bediktálás alapján erősítette meg 1254-ben István király a tatárjárás alatt elveszett eredeti lényegét. Eszerint Béla valamikor 1188-1190 közt, de legkésőbb 1195-ben serviensei közé sorolta át a várjobbágyi státusból a szolnoki várnak egy Ceka nevű, a király mellett vitézkedő, meg is sebesült emberét.

66 Kétségtelenül serviens regis értendő azon oklevélnek a dézsmakötelesek sorában helyet foglaló serviens regiusán is, amely 1191-ben összegezte a pécsi püspökség privilégiumait.

67 A hadjáratában megsebesült és fivérét is elvesztő Vrazlo nevű trencséni várjobbágyot 1193-ban Béla nem csupán azzal jutalmazta, hogy két hciereditaria földje mellé neki adta a nevezett vár Kemenchen és Predmen nevű lakatlan földjeit is, hanem őt és utódait serviensei közé véve fel (in titulum servientum nostrorum assumentes), örökre mentesítette őket a vár szolgálata alól.

68 Az utóbbi dokumentumok vitathatatlanná teszik, hogy kora társadalmának egy bizonyos csoportját III. Béla saját servienseinek tekintette és nevezte, továbbá e már létező rétegbe emelt fel arra érdemesekké vált, alacsonyabb státusú személyeket. Ezzel pedig megdől az az elmélet, amely a serviens-réteg megteremtését II. Andrásnak tulajdonította, azaz a király ama — az 1217. évi szentföldi hadjárata során született — szándékának realizálását látta benne, hogy külföldi példák nyomán valamiféle új, bármikor rendelkezésére álló, páncélos katonaréteget hozzon létre. Azt, hogy a királyi serviensség intézményének megjelenése és Andrásnak a Szentföldön szerzett esetleges hadi tapasztalatai között az égvilágon semmiféle összefüggés sem állt fenn, továbbá azt, hogy a serviensség — mint társadalmi képződmény — nemcsak III. Béla idején, hanem II. András uralkodásának a szóban forgó hadjáratot megelőző éveiben is változatlanul létezett Magyarországon, más — konkrét — adat ugyancsak bizonyítja. 1212-ben — ennek az évszámnak jelen esetben különös fontossága van! — a Hetin (Hetény — Baranya m.) faluba való Sela fia: Farkas és egyik rokona panaszt tettek a királynál, hogy a pécsváradi apát megfosztotta őket összes — két ekealja és 50 hold pinguis földre, továbbá 4 szőlőre, 5 rétre, 3 erdőre és 2 malomra terjedő — birtokuktól. Az apát János esztergomi érsek előtt, akikre András az igazságtételt bízta, elismerte ugyan, hogy valóban lefoglalta Farkasék felsorolt vagyonát, de azzal indokolta eljárása jogosságát, hogy — és ezt saját jobbágyainak, vagyis lovas kondicionáriusainak tanúskodásával igyekezett bizonyítani — a panaszosok az ő egyházának jobbáSZENTPÉTERY, 1923.

1. köt. 52. ENDLICHER, 1849. 392. Egyébként a felsorolásban a nobilis ugyancsak megtalálható, a serviens pedig az alábbi szerkezetben szerepel: serviens regius, castri vei castrensis, azaz: királyi serviens, a vár serviense vagy castrensis. MARSINA, 1982. 95. 26