Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai, a Takáts Sándor gyűjtemény és a történeti kutatás / 49–72. o.
PAJKOSSY GÁBOR A POLIZEIHOFSTELLE MAGYAR VONATKOZÁSÚ IRATAI, A TAKÁTS SÁNDOR GYŰJTEMÉNY ÉS A TÖRTÉNETI KUTATÁS RECORDS OF THE OBERSTE POLIZEIHOFSTELLE RELATING TO HUNGARY, THE SÁNDOR TAKÁTS COLLECTION AND HISTORICAL RESEARCH: The archives of the Oberste Polizeihofstelle (1793-1848) contained tens of thousands of confidential reports compiled by secret police agents relating to the political and intellectual life of Hungary in the Vormárz period. Though surely more than the half of the records kept in the Justizpalast were burnt and destructed in 1927, many documents have survived or are still available in the archives of other Court and goverment authorities. Besides, a special collection established between 1903 and 1918 by Sándor Takáts, histórián and chief archivist of the Hungárián Parliament contains accurate copies of more than 10 thousand secret police documents relating to the discussions of Hungárián Diets between 1802 and 1848. While most of the losses in 1927 (and during World War II) are irreplaceable for historical research, a simultaneous exploitation of all abovementioned archivál serieses may help us to analyse many aspects of the history of the secret police network in the Vormárz period. Az alábbi tanulmány két irategyüttes fordulatokban gazdag sorsát és a történetkutatás általi hasznosításuk történetét vázolja fel. Az 1793 és 1848 között fennálló Polizeihofstelle levéltára, amely a magyar reformkorra vonatkozóan különösen becses anyagot tartalmazott, csupán a Monarchia összeomlását követően vált teljesen szabadon kutathatóvá; néhány év múlva viszont, 1927-ben anyagának nagyobb része tűzvész következtében megsemmisült, a megmaradt anyag kutatását pedig évtizedeken keresztül a helyreállítás, az anyag elhelyezésének megoldatlan volta, illetve az anyagvédelem levéltárosi szempontjának a kutatói érdek elé helyeződése nehezítette; magyar kutatók esetében pedig mindezt tetézte a vasfüggöny kiépülése, az utazási és kutatási lehetőségek előbb teljes vagy szinte teljes hiánya, majd szűkössége. Az említett bécsi anyag egyik szegmenséről a magyar országgyűlés megbízásából Takáts Sándor a Monarchia utolsó másfél évtizedében másolatokat készített, illetve készíttetett, amely Országgyűlési levéltár néven évtizedeken keresztül az Országgyűlési Könyvtár őrizetében volt, majd 1951-ben a Magyar Országos Levéltárba került át, ahol az iratanyag, gyűjtemény jellege ellenére, előbb a Takáts Sándor hagyatéka, majd a jelenleg is érvényes Takács [!] Sándor hagyaték címet kapta. 1 Ezt az irategyüttest — részben a szabatosság kedvéért, részben pedig hogy megkülönböztessem a történetíró a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltárában őrzött hagyatékától — a következőkben Takáts Sándor gyűjteménynek fogom nevezni. Miközben a bécsi „eredeti" iratanyag fokozatosan a kutatói horizont alá süllyedt, az említett itthoni irategyüttest a magyar kutatók számon tartották és hasznosították, annál is inkább, mivel rögtön a tűzvész után megfogalmazódott, az azt követő évtizedek 1 MOLN119. 49 Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1:49-72.
