Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens zászlója alatt harcolhattak, és bizonyos mértékig — azaz személyükben — mentesültek az adófizetés alól. Ráadásul hűbéri kötelékeik elenyészése következtében immár földjüket is saját tulajdonukként (nemesi jogon) bírhatták, azaz megszűntek királyi hűbéresek lenni. Mindezek miatt és folytán nemeseknek tekintették magukat. A 13. század második-harmadik negyedétől be is indult a serviens és a nobilis azonosítási-azonosodási folyamata; ez pedig a század második felében de facto azzal zárult, hogy immár nem is lehetett kételkedni nobilis és királyi serviens egyneműségében. Váczy mindezzel lényeges pontokon módosítja ugyan e tanulmányában előzőleg megfogalmazott saját állásfoglalását és most abban summázza a királyi serviensék eredetéről és mibenlétéről kialakított felfogásának lényegét, hogy nevezettek tulajdonképpen „nemesi jogok alatt élő liberek voltak", és már akkor is a nemesekhez egészen közelálló (?) társadalmi réteget (?) alkottak, amikor még nem nevezték királyi servienseknek őket. De hát akkor honnét jöttek és kik voltak azok a nobilisek, akiknek csoportjához már annak előtte közel állt a királyi serviensék rétege, még mielőtt e néven jelentek volna meg a forrásokban? És mi minden számított azon nemesi jogok közé, amelyek Váczy szerint egyfelől csupán a nemesi rend kialakulásakor minősültek át ilyenekké, mégis már korábban is e jogok alatt éltek azok a liberek, akiknek neve az idők során királyi serviensre változott? Vagy — és ez a kérdés veleje — jogállás és társadalmi státus tekintetében egyáltalán mi különböztette meg, választotta el e serviensék kategóriáját a nobilisek rendjétől, ha egyszer mindkét csoport ugyanazon — és nem más — jogok birtokosa volt? Véczy minderre a következő magyarázattal igyekszik választ adni: A nobilis már Szent István idején ismert fogalom. Olyan szabad ember jelölésére szolgál, akit elsősorban harcosnak tekintenek. Maga a kifejezés a tisztség — Váczy szavával: a honor — alapján jelöli meg a szabadok egyik csoportját, és választja el ugyanennek tagjait a szabadok túlnyomó részétől: a közszabadoktól. E közszabadokat illetik a serviensék névvel akkor, ha arra akarnak utalni, hogy az érintettek valamely közfunkciót látnak el. Váczy szükségesnek látja hangsúlyozni, hogy nobilisek és a velük egyazon libertást élvezők zöme: a közszabadok között Magyarországon soha nem létezett akkora szakadék, mint Európa nyugati felén. Sőt: királyaink mindig is törekedtek a meglévő árok áthidalására . Kálmán azon intézkedése nyomán, hogy a szegény, de független szabadoktól — az önálló parasztoktól — többé nem szedeti a szabadok dénárjait (?), ez utóbbiak személyükben ugyanúgy adómentesek lettek, mint „a nagybirtokos nemesek" (kiemelés tőlem — V. J.), azaz a nobilisek, akiket — kiegészítésként ezt már én teszem hozzá — nyilván hadszolgálatuk miatt nem terhelt az adófizetés kötelezettsége. Ennek következményeként megy át azután — már elég korán — a nobilis kifejezés a közszabadok jelzésére (is), akik végül — a nagy átalakulások korában — már mint nobilisek, szinte észrevétlenül helyezkednek el a nemesek rendjében és válnak közszabadokból köznemesekké. Vagyis a nobilis meghatározás kezdetben és elsősorban — ezért lényegében — csak az előkelőit illette meg azok társadalmi 8