Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Jordán Gyula: Keresztény magyar missziók Kínában. Vámos Péter: Magyar jezsuita misszió Kínában. Budapest, 2003. (Kőrösi Csoma kiskönyvtár, 26.) A paokingi prefektúra rövid története = Historia brevis Praefecturae Apostolicae de Paoking. Szerk. és a jegyzeteket írta Kálmán Peregrin, Vámos Péter. Budapest, 2005. (Magyar ferences források. Series D., 4.) / 255–259. o.

Irodalom területnek pedig 3 millió, de közülük mindössze 366 fő volt keresztény. Itt is visszatérő panasz volt, hogy a legtöbb kínait a szegénység, az érdek motiválta a kereszténység felvételében. A kötet másik bevezető tanulmányában Vámos Péter a misszió működésének politikai és gazdasági hátterét vázolja fel a köztársaság első évétől (1912) a kommunisták hatalomra kerüléséig, illetve a ferencesek kiutasításáig (1952). Erről a hosszú, a kínai történelem szempontjából rendkívül változatos, ellentmondásokkal, tragikus küzdelmekkel teli időszakáról kevesebb mint húsz oldalon úgy képes számot adni, hogy nemcsak a nagy, átfogó folyamatokról nyújt jól eligazító képet, hanem még a misszió körzetében lejátszódó tartományi eseményekre is kitér. A kötet gerincét P. Lombos László visszaemlékezése adja, melynek magyar fordítását az 55-216. oldalakon találjuk, ezt követi az eredeti latin szöveg. Az első néhány oldalon rövid leírását adja a misszió történetének, amelyet 1932-től kezdve naplószerű beszámoló követ az egymást követő napok feljegyzésre méltónak talált eseményeiről. Egyedülálló dokumentumként beszámol a misszió mindennapi életéről, a helyi keresztények történetéről, a kommunistákkal, majd a japánokkal vívott küzdelem hunani eseményeiről. A tényszerű, időnként szinte szenvtelen beszámolót (amit csak fokoz, hogy magáról harmadik személyben szól), visszatérően megtörik felháborodott kifakadásai a hitoktatóikkal szemben, a kínai katonatisztek, a visszaélések miatt. Jó szemmel veszi észre, hogy „...minden katona szegények fia; a gazdagok fiait felmentették és pénzzel kiváltották a katonaságból" (162.). Többször háborog a tisztek tolvajlása miatt: „Ezek a kínai katonatisztek borzasztóan sokat lopnak a hadseregtől! Nincs bennük semmi lelkiismeret! Mindannyian hatalmas rablók!" (166.) „A nép félt a kínai katonáktól, mint a tűztől, mert mindannyian banditák!" (172.) A kínaiakat — ez az időszak viszonyaival is összefügg — általában igen kritikusan szemléli, azokat általában nem a legjobb oldalukról ismeri meg. Több helyi megfigyeléssel támasztja alá azt az ismert tényt, hogy a központi kormány hatalma igen korlátozott volt, rendeleteivel „senki sem törődött". A nagyvilág eseményei csak alulnézetből, sajátos összefüggéseikben jelennek meg, például a japánellenes háború kitöréséről sem ír, a háborús megpróbáltatásokról viszont bőségesen tudósít. Ugyanakkor a szűkebb területen kívüli dolgokban, a politikai erők küzdelmeiben sokkal nehezebben igazodott el. A kötet használatát, az egyes utalások stb. megértését bőséges jegyzetek segítik. A kötet értékét jelentősen növeli a számos jó minőségű fekete-fehér fotó a misszió tagjairól, környezetükről, mindennapi életükről, valamint a misszió elhelyezkedését mutató térképek. Szélesebb körű felhasználását elősegítheti a többnyelvű (angol, olasz, német) rövid tartalmi összefoglaló. Elmondható, hogy mindkét kötet hiánypótló jelleggel járul hozzá a magyar keresztény missziók kínai történetének megismeréséhez, egyúttal számos vonatkozásban gazdagítják és árnyalják Kína 20. század első fele történetére vonatkozó ismereteinket. Jordán Gyula 259