Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Jordán Gyula: Keresztény magyar missziók Kínában. Vámos Péter: Magyar jezsuita misszió Kínában. Budapest, 2003. (Kőrösi Csoma kiskönyvtár, 26.) A paokingi prefektúra rövid története = Historia brevis Praefecturae Apostolicae de Paoking. Szerk. és a jegyzeteket írta Kálmán Peregrin, Vámos Péter. Budapest, 2005. (Magyar ferences források. Series D., 4.) / 255–259. o.

Irodalom bemutatni, érzékeltetni, milyen nehézségekbe ütközött egy teljesen más kulturális közegben a keresztény hit terjesztése, a térítő tevékenység. A kereszténység kínai története a 7. századig, az első kaldeus misszionáriusok megjelenéséig nyúlik vissza, de a hosszú időszakokra megszakadó folyamat a 16. század végétől vált igazán jelentős hatást gyakorló jelenlétté. A domonkosok és a ferencesek erőfeszítései mellett a jezsuiták tevékenységét kísérte igazán siker, akik a II. vatikáni zsinat megengedő felfogását jóval megelőzve maximálisan igyekeztek alkalmazkodni a helyi körülményekhez. Ők voltak az elsők és sokáig az egyetlenek, akik megtanulták a kínai nyelvet, elsajátították a kínai kulturális hagyomány azon részeit, amelyek a kínaiakkal, mindenekelőtt a műveltebb elittel való kapcsolatokhoz alapvető fontosságúak voltak. A kiemelkedő, a császári udvarban is nagy befolyással rendelkező Matteo Ricci, valamint jezsuita társai és utódai nemcsak a nyelvet megtanulva, a helyi szokásokat és hagyományokat tiszteletben tartva éltek, hanem már ők is foglalkoztak orvoslással, tudományos ismeretek terjesztésével, megalapozva a kereszténység és egyben a nyugati kultúra napjainkig tartó folyamatos jelenlétét Kínában. Az ópiumháborúk, a gyarmatosító hatalmak behatolása alapvetően megváltoztatták a keresztény hittérítés körülményeit. A Kínára kényszerített egyenlőtlen szerződések keretében a keresztény egyházak tevékenységének jogi kereteit is megteremtették, és ennek nyomán a szerzetesrendek és missziós társaságok szinte felosztották egymás között az országot. 1842-től a Népköztársaság kikiáltásáig Kínában (valamint Hongkongban és Makaón) összesen tizenegy jezsuita misszió működött, ezek közül a franciával ismertet meg részletesebben a szerző, mert később a magyar jezsuiták ennek területén kezdték meg tevékenységüket. Ez a terület a mai Hopej tartományon belül helyezkedett el, a francia jezsuiták 1862-ben telepedtek le a fallal körülvett Táming városában. Vámos Péter részletesen foglalkozik azokkal az okokkal, amelyek magyarázatot adnak arra, hogy a magyar jezsuiták miért éppen a kínai missziót választották. Ezek között kiemelt helyen szerepelt a magyarok keleti eredetének hite, amely azonban találkozott a kínai értelmiség jelentős részének hasonló vélekedésével. Másrészt a Trianonban megcsonkított ország körülményei között a misszió olyan megfelelő eszköznek tűnt, amely hozzájárulhat a keresztény magyar nemzet fennmaradásához és újjászületéséhez. A támingi magyar misszió életének és működésének megértéséhez elengedhetetlen volt a háttér, Kína viszonyainak, 20. századi történetének legfontosabb eseményeit felvázolni. A szerző lényegre törően mutatja be Kína 1911 és 1945 közötti, igen viharos évtizedeinek politikatörténetét, segítve a makrofolyamatok megértését, amelyek befolyásolták a misszió életét. Ezután részletes leírását kapjuk azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek eredményeként 1936-ban a magyarok Támingban és környékén önálló és független missziót kaptak. A magyar és a nemzetközi szakirodalomból megismerhető kép sokkal árnyaltabbá válik és valódi élettel telik meg az adott mikrokörnyezet nagyon plasztikus leírásával, a misszionáriusok életkörülményei (ruházat, lakás, étkezés, közlekedés) bemutatásával, amit kiegészít a kínaiak nagyon sok szempontból hasonló színvonalú, 256