Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Garadnai Zoltán: Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről, 1920–1921. Összeáll. é szerk. Ádám Magda, Ormos Mária. Budapest, 2006 / 250–255. o.

Irodalom ziójában reménykedett, és csak nagyon nehezen volt képes feldolgozni az ország geopolitikai helyzetében bekövetkezett változásokat. A forráskiadvány másik fontos erénye — ez a források kiválogatásakor kiemelkedő szempont volt —, hogy az események összes fontosabb szereplőjének az álláspontja érzékelhető legyen, hiszen a korszak és a régió történetének harag és elfogultság nélküli megértéséhez az összes érv és álláspont megismerése szükséges (például Eduárd Benes tevékenységét olvasva láthatjuk, hogy az utódállamok vezetőinek érvrendszerében legalább annyi szubjektív elem volt, mint a magyar szereplőknél). Ennek (is) köszönhetően a forráskiadvány hosszú távon értékes és hasznos kézikönyvként szolgálhat a korszak iránt érdeklődő szakmai és művelt olvasóközönség számára. Tartalmi szempontból nézve a kötet lényegében három fontos esemény köré csoportosítható. 1.) A francia-magyar tárgyalások 1920 folyamán. 2.) IV. Károly magyar király visszatérési kísérletei és annak következményei a kisantant kialakulására. 3.) A nyugat-magyarországi válság és a soproni népszavazás. A legnagyobb számban a magyar-francia közeledés dokumentumait olvashatjuk. Ezek közül a legérdekesebbek a francia diplomácia Magyarországra vonatkozó — folyamatosan változó — helyzetértékelései. E folyamat jól érzékelhető Fouchet budapesti francia főbiztos Millerand, Leygues és Briand miniszterelnököknek és külügyminisztereknek küldött jelentéseiből is. A forráskiadványt Doulcet budapesti követ jelentései zárják le, vagyis a trianoni szerződés ratifikációjával véget ért egy átmeneti szakasz, mondhatni azzal, hogy a magyar politika számára megteremtődött a normális diplomáciai kapcsolatépítés lehetősége. A francia-magyar tárgyalások Georges Clemenceau bukása után váltak lehetővé. Az új francia miniszterelnök-külügyminiszter (AÍexandre-Étienne Millerand) külpolitikai elképzelése egy, a korábbitól eltérő, egy esetleges lengyel-magyar-román együttműködésre épülő, de értelemszerűen a francia diplomácia által irányított szövetségre alapozódott volna. A francia elképzelések szerint ez egyszerre jelentett volna biztonsági garanciát a legyőzött Németország és a kommunista vezetésű Szovjet-Oroszország ellen. Ebben a játszmában a franciák számára a fő kelet-európai partner Lengyelország volt, és mivel a magyar-lengyel kapcsolatok hagyományosan jók voltak, így Magyarország jelentősége ebben a vonatkozásban is megnövekedett. Ebből következően Millerand politikájának fő célja Magyarországnak az európai rendbe történő bevonása volt, és francia részről az ország gazdasági stabilizációjával (francia gazdasági pozíciók megszerzése révén) kívánták a két ország közeledését erősíteni. A francia források ugyanakkor híven tükrözik, hogy magyar részről lényegében minden a trianoni szerződés gazdasági, politikai és területi revízióját szolgálta. Teleki Pál óvatos és Csáky István viszonylag nyílt franciabarát politikáját a francia diplomácia pozitívan értékelte, de Párizsban jól látták a magyarfrancia közeledés pszichikai nehézségeit, vagyis a magyar belpolitikai hatalmi játszmákat, illetve azt a politikai hisztériát, ami Franciaország megítélésével kapcsolatban Magyarországon a trianoni szerződés után uralkodóvá vált. Ebből a szempontból nézve Fouchet budapesti francia főbiztos jelentései és elemzései 252