Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Soós István: Csetri Elek: Európa és Erdély. Tanulmányok és források. Kolozsvár, 2006 / 244–250. o.

Irodalom szakdolgozatok témái lehetnének, és a tanulmányban olvastak hatására további hatot gyűjtött ki a recenzens. Ugyancsak oktatói tapasztalataiból indul ki a szerző, amikor modernizált helyesírással adja közre forrásait. Összességben a kötet többet nyújt a címe által sugalltnál, ugyanis akár egy új típusú szemlélet első eredményeként is köszönthetjük azt, hiszen a mű felhívja a figyelmet a káptalani levéltárak feltárásának „felettébb szükséges voltára". Ez az igény tükröződik a kötet szerkezetén, amelynek a tágan vett első fele foglalkozik a kora újkori káptalanok kérdésével, míg a címben megjelölt témához szorosan kapcsolódó, a forrásokból kihámozható adatokból megrajzolt sárközi világ képe a szöveg középső harmadát kitevő 30 oldalon olvasható. Ez a kettősség figyelhető meg a kötet végén elhelyezett két térkép esetében is, amelyek közül az első Délkelet-Tolna településeit ábrázolja a késő középkorban (nagyban segítve a szöveg megértését), a második viszont a 17. században működő székes- és társaskáptalanokat mutatja (és így egy kicsit „lebeg" a műben). Ez azonban mit sem von le Molnár Antalnak a bátai apátság és népe kora újkori történetéről írt könyvének értékéből. Varga Szabolcs CSETRI ELEK EURÓPA ÉS ERDÉLY. TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK Kolozsvár, Kriterion, 2006. 416 o. Csetri Elek, a mai erdélyi magyar történetírás egyik kiemelkedő képviselője, korábbi, hat évvel ezelőtt kiadott tanulmánykötetéhez* hasonlóan, jelen tanulmánykötetében Erdélyt az öreg kontinenssel kapcsolja össze. Ez nem a véletlen műve, hiszen előző és jelenlegi kötetével is tudatosan hangsúlyozni kívánta, hogy Erdély, az erdélyi kultúra, az erdélyi politika- és művelődéstörténet, Transsylvania régmúltja és jelene, amiképpen az anyaországáé is, szorosan és elválaszthatatlanul az európai történelem és gondolkodás szerves része. Ezt a gondolatot Ady Endre Az ismeretlen Korvin-kódex margójára című esszéjében vetette elsőként papírra, többek között hangsúlyozva, hogy „a történelmi Erdély mindig közelebb állott a nyugati civilizáció eszményeihez és szellemi áramlataihoz, mint a szűkebb értelemben vett Magyarország, sőt a maga szabadelvűségében és vallási-politikai türelmességében nem egyszer megelőzte a nyugati világot." Természetesen nem vitatható, hogy Erdély a múltban is szerves, integráns része volt Európának, az európai kultúrának. Az európai integráció kapcsán ez a gondolat még időszerűbb. Többen felismerték már azt is, hogy az európai politikát, gazdaságot és művelődést nagyobb, összefüggő egységként kell tekinteni, * Együtt Európában — válogatott tanulmányok, I. Debrecen, 2000. 291. (Történelmi Figyelő Könyvek, 7.) 244