Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: H. Németh István: Kassa város archontológiája. Bírák, belső és külső tanács, 1500–1700. Budapest, 2006. (Fons könyvek, 3.) / 235–240. o.

Irodalom alapján városcsoportok, azonos városjogokkal élő települések körei rajzolódnának ki.

1 A szabad királyi városok restaurációjának rítusáról máig is kevés ismerettel rendelkezünk; a tárgyidőszakból az egyik legrészletesebb leírást a 17. század végéről, Nagyszombatról ismerjük. Kassa esetében a kora újkorból a FelsőMagyarországot bejárt Simplicissimus leírására vagyunk utalva, aki szerint a teljes polgárság választja a választott községet (electa communitas), és ez a testület dönt az új bíró és a tanácsosok szerepéről. A külső tanács soraiból kerül ki e grémium vezetője, a szószóló (vagy Vormund). Kassa esetében — szemben az egykorú Sopronnal, Pozsonnyal, amelyek a városvezetői hierarchiában polgármesterrel és bíróval is rendelkeztek — „csak" bíró (városbíró, főbíró) állt a város élén, a polgármesteri tiszt a 18. században jelent meg. A városvezető a 12 tagú tanáccsal alkotta a kollektív városvezetést, üléseik rendszeresek voltak. A 60 fős külső tanács legfontosabb funkciója a város belső politikai stabilitásának megőrzése volt. A külső tanács élén álló szószóló valójában a szűk városvezető elit egyik tagjának tekinthető; személye a 16. század közepétől nem egyszer a külső tanács befolyásolásának eszköze lett. Ugyanakkor a külső tanács szerepét nem szabad lekicsinyelni: Kassa esetében e grémiumban a városgazdálkodás alakulásának egy meghatározó tényezőjét kell látni. A recenzió készítője azt egy kissé sajnálja, hogy a városvezető hivatalán, a gremiális szerveken és a speciális feladatokat ellátó szószólón kívül a város 15-17. századi hivatalszervezete, annak esetleges változása — bár tudott, hogy ez a célzott vizsgálathoz, adatfeltáráshoz nem tartozik (!) — nem került a bevezetőben megemlítésre. Ezt követően a Szerző a városi archontológia legfontosabb forráscsoportjait és az azokkal kapcsolatban felmerülő problémákat foglalja össze. Egyértelműen a legfontosabb forrás a város jegyzőkönyve, amelybe városonként eltérő részletességgel vezették be a restaurációkat. (Például Besztercebánya esetében külön aprólékos filológiai munkát jelent, hogy csak a megválasztott személyek monogramjai kerültek itt rögzítésre). A Habsburg abszolutizmus megváltozott politikájának következtében 1672-től, a tisztújításokra kiküldött királyi biztosok működésével, annak jegyzőkönyvezésével országosan egyre egységesebbé válik az információanyag. Ugyanakkor Kassa szerencsés, speciális forráslehetőséggel bír: a városi kancellária 1462-től külön feljegyezte a hivatalviselők nevét. Ezt először még csak — 1643-ig vezetve — egy általános ügyeket tárgyazó kötet végére tették, de 1621-től immáron külön kötetben, teljes körű városi archontológiát vettek fel (Liber restaurationis). E források mellett csak kiegészítő jelentőséggel bírhatnak a külső és belső tanács konfliktusait megörökítő, tagfelsorolásokat tartalmazó, választott község panaszai (Gemeinbetrachtungen), valamint a városi kancellária „irattermelésének" különféle dokumentumai; így például a céhlevelek, a forrás rögzítői, és tanűnévsoruk miatt is a végrendeletek vagy a hagyatéki leltárak. Bár ez esetben szinte a városi kancellárián kiállított összes irattípust fel lehetne itt sorolni, de — a Szerzővel egyetértve — itt csak az adójegyzékek, kamarai szám1 Sajnos e területet nem érintve, de ezt a módszert alkalmazza: PoECK, 2003. 67-154. 236