Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban ség forradalmi bizottságának háromnapos működését ítélte. A bizottság működése során tíz ügyészt és nyomozót mozdítottak el állásából és lefoglalták az MDP ügyészségi szervezetének iratait az „ellenforradalom" számára. Két megyei ügyész 1956. november l-jén felhívást vitt a Rádióhoz, amelyben követelték az ügyészi szervezet átalakítását, a Legfőbb Ügyészség megszüntetését, valamint az általános felügyeleti és a bírói felügyeleti munka megszüntetését. A Fővárosi Ügyészségen 1956. október 28-án alakult meg a forradalmi bizottság, amely 17 ügyész nevét megjelentette a sajtóban. A Hajdú megyei ügyészségen többeket le akartak tartóztatni, a tervet a szovjet csapatok közeledése hiúsította meg. Az 1957. évi vizsgálat eredményeképpen négy ügyészt elbocsátottak, négyet pedig áthelyeztek, hárman elhagyták az országot. Külön kérdésként foglalkoztak a katonai ügyészek forradalom alatti magatartásának vizsgálatával. Kispál Pál ezredes,

4 a katonai főügyészség vezetője, Kovács István alezredes,

5 a katonai főügyész helyettese és Zalka György őrnagy,

6 katonai ügyész esetében külön vizsgálatot folytattak. Kispál Pál és Zalka György esetében alacsonyabb beosztásba helyezést javasolt a legfőbb ügyész. Kovács István esetében azonban méltánylandónak tartotta, hogy az elsők között lépett be az MSZMP-be és a kezdetektől részt vett a statáriális ügyek tárgyalásában. Az ő esetében Szénási Géza azt ajánlotta az Adminisztratív Osztálynak, hogy tartsák meg eredeti pozíciójában. A legfőbb ügyész 1957. februári beszámolója szerint „ellenforradalmi" tevékenység miatt 14 ügyészt és nyomozót bocsátottak el. Az októberi események miatt összesen 29-en távoztak el önkényesen, közülük 15 ügyész, 8 előadó ügyész és nyomozó, 6-an pedig egyéb munkakörben dolgoztak. Az Adminisztratív Osztály számára készített Jelentés az igazságügyi szervek káderhelyzetéről szóló összeállítás szerint az egész ügyészi apparátusból a politikai okokból elbocsátott ügyészek száma 36 volt, külföldre pedig 22 ügyész távozott. Mindez az egész ügyészi apparátus 10%-ának felelt meg.

7 4 Kispál Pál (1919) hat elemit végzett, 1949-ig vájárként dolgozott. 1949 és 1951 között bírói és ügyészi akadémiát végzett, közben a budapesti államügyészségen ügyész. 1951-től a budapesti katonai ügyészségen századosi rendfokozatban nyert beosztást. 1952-től a Katonai Főügyészség vezetője, 1953-tól a legfőbb ügyész katonai helyettese. 1956-os szerepével kapcsolatban azt tekintették a legsúlyosabbnak, hogy utasítására dolgozták ki a Legfőbb Ügyészségen a törvényességi óvást Király Béla rehabilitálására, és ez alapján mentette fel Király Bélát a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa 1956. október 31-én. 5 Kovács István (1919) jogi egyetemet végzett. 1945 és 1950 között polgári bíróságon teljesített szolgálatot, 1950-ben tartalékos tiszti tanfolyamot végzett. 1951-től százados, a Honvédelmi Minisztérium igazságügyi csoportfőnökségén alkalmazták. 1953-tól a Katonai Főügyészségen teljesített szolgálatot a főügyész helyetteseként. 1955-től alezredes. 6 Zalka György (1910) 1951-ig műszerészként dolgozott. 1951-ben tartalékos tiszti tanfolyamot végzett, majd századosként a Honvédelmi Minisztérium igazságügyi csoportfőnökségén teljesített szolgálatot. 1953-tól a Katonai Főügyészségen személyügyi tiszt. 7 MOL M-KS 288. f. 30/1957. 11. ő. e. A Legfőbb Ügyészségen lebonyolított elbocsátásokról 1. még: ZlNNER, 2005. 541-545. 191