Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések és alkotmánytörténeti következményeik a 13–15. századi Magyarországon / 33–47. o.

Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések a 13-15. századi Magyarországon kifejti: „az 1298. évi XLV és XLVI törvénycikkelyek annak (az egyszerű tudományvételnek) megtartási módjára már általános intézkedéseket tartalmaznak."

4 Engel szerint az elemzett jogszabály (= az „irat") arról rendelkezett, „miképp folytatandó le a köztudomány hatalmaskodások, emberölés, jogsértés, tolvajlás, útonállás és más hasonló esetén".

5 A tanácshatározat I. cikke sorolja fel ezeket így és intézkedik a „hatalmaskodási, emberölési, jogsértési, útonállási és más hasonló ügyekben foganosítandó tudományvételekről." Ezek világosan büntetőperek kivétel nélkül. Forrásunk a tudományvételnek nem büntetőperekben való alkalmazásáról nem ír semmit. A tanácshatározat szerinti tudományvétel jellegének meghatározása tekintetében döntő szerepe van az Engel szerinti, állítólagos köztudomány elrendelési módjának. Hajnik szerint a köztudományt „a bíróság a felek kölcsönös beleegyezésével mindig elrendelhette, de önhatalmúlag is birtok- és különösen határperekben [...] Az egyszerű tudomány alapján indított perekben a közös tudományvételt bármelyik fél kérhette, de azt a bíróság csak a másik félnek abba belebocsátkozásával rendelhette el."

6 Hajnik előadásából kiviláglik, hogy a büntetőperekben a bíróság a köztudományt a saját hatalmából, Engel téves fejtegetésével ellentétben, nem rendelhette el. Ezért elfogadhatatlan a tanácshatározatban tárgyalt tudományvételnek a köztudománnyal való azonosítása, a belőle Engel által levont, hibás kronológiai következtetéssel egyetemben. Időrendi tekintetben fontos, más dolgot állapíthatunk meg. A tanácshatározat szerint a király a hatalmaskodások kivizsgálására megyénként szemeljen ki 12 nemest, „akik közül [...] négynek szolgabíróvá kell lenni".

7 Feladatuk volt előzetes eskütétel után a hatalmaskodási ügyekben „együtt nyomozva vizsgálódni", azután „visszatérve a király úr által nekik adott [...] pecsét alatt tartoznak a tudományvétel lefolyását a királynak [...] megírni. A per rendes bírája, miután a tudományvételt látta, az illető nemesek által adott határidőben köteles igazságot és jogot szolgáltatni, anélkül, hogy a fentiekről még ezután más vizsgálatot tartanának."

8 A megyei nemesi bírák hivatalba állításának és elnevezésüknek kiforratlanságát mutatja Erzsébet királynénak 1280 körül Mohácson kelt oklevele. Ez Baranyában „a megye négy kirendelt nemes kapitányát (deputatis quatuor nobilibus capitaneis eiusdem provincie)" említi, és „ugyanazok a bírák, mind a kapitányok, mind a bárók (üdém judices tam capitanei, auam barones)" elnevezéssel is illeti.

9 * HAJNIK, 1899.285. s ENGEL, 2000.129. fi HAJNIK, 1899.293-294. 7 „In quolibet comitatu duodecim nobiles conscientiosi et fide digni per domínum regem sünt eligendi, ex quibus tamen duodecium nobilibus quatuor debent esse in judices nobilium" DRH, 1976. 389. 8 „Reversi [...} sub sigillo per dominum regem eis dato [...] ipsius inquisitionis seriem [...] regi rescribere tenerantur...". DRH, 1976. 390. 9 A „szolgabíró"-„kapitány"-adat (MOL DL 38 668) nem bizonyítja a királyné általi, legfeljebb alkalmi bíráskodásra adott megbízásukat. Erzsébet nem nyilvánítható a szolgabíróság kitervelője39