Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések és alkotmánytörténeti következményeik a 13–15. századi Magyarországon / 33–47. o.

GERICS JÓZSEF OKLEVÉL-ÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK ÉS ALKOTMÁNYTÖRTÉNETI KÖVETKEZMÉNYEIK A 13-15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON ASPECTS OF INTERPRETING CHARTERS AND THEIR INFLUENCES ON CONSTITUTIONAL HISTORY OF HUNGARY DURING THE 13-15™ CENTURIES: The study focuses on the possible interpretation and constitutional analysis of three Latin charters. The first one was created in 1232. It contains the letters of judgement of the serviens regis, authorized by the king and living near the River Zala, in connectíon with the estate trial of the episcopate of Veszprém and Ban Oguz. The royal servants became nobles of the country (nobiles regni) in 1267. Their judges were appointed by the king as "iudices nobilium comitatus de..." before 1320. Prior to that, they were once denominated as "capitaneus". This expression, referring to the chancellery's actívity, occurred in the Gesta-writer Simon Kézai's work. The second document is an undated provision created by the royal council including the dignitaries of the Church and the barons. Neither the name of the king, nor the prelates and the secular senior civil servants are indicated in it. It remained as the transcript of Wladislas I created in 1440. The transcription and the confirmation were forced by the nobles, but János Zrednai (Vitéz) played a significant role in the process as well. The legal instítutions and the legal terminology of the council correspond to the practice of the 1290's; therefore it must have been created by King Andrew III. In the third part, the author highlights that the proper interpretation of the sources might be the key for solving essential questions of state and government history. Az alábbi tanulmányban három középkori latin nyelvű magyarországi forrásszöveg vizsgálatát igyekszem részben kiegészíteni, részben elvégezni. Az elemzés pontosabbá és teljesebbé tételének, valamint a fordítás ellenőrzésének alkotmánytörténeti jelentősége van. Ez a nyelvi analízisét sokban meghaladja. I. Az 1232. évi „kehidai oklevelet" a szakirodalom hosszú ideig — igen ritka kivételtől eltekintve — az „első magyarországi megyei kiadványnak" tartotta. Ennek megfelelően Arnold comest a mondott esztendő zalai ispánjának gondolták: az ő pecsétjét Hevenesi Gábor még az oklevélen látta. Kumorovitz L. Bernát profeszszor 1993-ban megjelent posztumusz munkájában helyesbítette ezt a régebben általa is képviselt felfogást. Meggyőződött ugyanis arról,

1 hogy 1232-ben a zalai comes Miklós volt, Arnold 1234-től 1239-ig viselte ezt a tisztséget. Ebből levonta és elfogadta azt a fontos következtetést, amelyet 1987-ben kiadott könyvem tartalmaz; azt ti., hogy a kehidai oklevél nem a megye, hanem a zalai serviensek kiadványa, és így természetesen nem lehet az első megyei oklevél sem. 1 Az oklevél közzétéve: NAGY-VÉGHELY-NAGY, 1890. II. köt. 642. skk. — KUMOROVITZ, 1993. 64., 110. jegyz.; GERICS, 1987. 272-273. 33 Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1:33-47,