Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció iparágakban képeztettünk, az ország legkitűnőbb helyein, Kassán, Debrecenben, Lőcsén, Iglón henteseket, Pozsonyban pékeket, Aradon stb. és ez is igen szép eredménnyel járt. Képeztettünk kertészeket is, tekintettel arra, hogy erre is szükség volt, a gőzmalomiparra, a műfaragóiparra is tekintettel voltunk stb. Szóval a súlyt arra helyeztük, hogy inkább jövedelmezőbb iparágakra és olyanokra neveljük a székely gyermekeket, amelyeknek a Székelyföldön jövőjük van, arra neveljük a székely gyermekeket, hogy több gyakorlati tudással és nagy városban kiképezve magukat, több intelligenciával jöjjenek haza a Székelyföldre és teremtsék meg az ipart. Továbbmenve, a kamara arra is gondolt, hogy azoknak a gyermekeknek a legnagyobb része nem fog visszatérni Székelyföldre. A kamara már évekkel ezelőtt társadalmi úton gyűjtést indított, hogy a visszatérő székely fiúkat megsegítse az iparalapításban. Szerény eszközök állottak rendelkezésünkre; mindazonáltal közel tízezer koronát gyűjtöttünk e célra. Mármost sok panasz hangzott el arról — és ennek a memorandum is kifejezést ad —, hogy a székely gyerekek mégsem jöttek tömegesen vissza a Székelyföldre. Ennek az oka — én tapasztalatból tudom — a következő: A székely gyermek kitanul, és azután a honvágy meg az ambíciója is hazaviszi, hogy megmutassa magát otthon mint segéd, és elpróbálja azután azt, hogy otthoni munkát kapjon. Bejárja a városokat, a műhelyeket, és nem kap munkát. Nálunk az iparkamaránál nap nap után előfordul ilyen dolog. Jönnek a székely gyermekek: - Uram, nem kapok munkát! Megyek abba a városba vissza, ahol tanultam; nagyon szívesen fogadnak és várnak ott. Szóval a Székelyföldön nincs oly ipar, amely elég számú serény munkást tudjon foglalkoztatni. Azután meg mi az akciót csak tíz évvel ezelőtt kezdtük meg. Mi akkor 12-13 éves gyermekeket helyeztünk el; ezeknek a gyermekeknek jó nagy része ma még húsz év körül van, 18-20 éves; a legidősebbek 23-24 évesek; többnyire katonakötelezettségüknek tesznek eleget vagy pedig sorozás előtt állanak. Ezek ma vándorló legények és nem késziparosság, amelyet meg lehetne telepíteni; hanem meg vagyok győződve, hogy körülbelül tíz esztendő múlva ez a generáció a Székelyföldön életre kap és tényező lesz a székelyföldi iparfejlesztés terén. Ami a felügyeletet illeti, mi ebben a tekintetben is a kamara részéről lehető figyelemmel gondoskodtunk, ti. a székely társaságokat, a társadalmi szerveket vontuk be minden egyes oly városba, ahol a székely társaságok vannak, s magukat a magyar társadalom vezetőit nyertük meg ennek az ügynek, és ezek a legsikeresebben teljesítik a felügyeletet a székely gyermekek felett. Csak ezeket voltam bátor elmondani, mint az eddigi akciónak a tapasztalatait, és a végeredményben csak azt a kérdést szeretném és óhajtanám eldönteni, hogy vajon ezen akció vezetése a kamarákra bízassék-e. Vörös László kereskedelemügyi miniszter: Úgy látszik, szólásra már senki sem jelentkezik. Nem tudom, az államtitkár úr kíván-e szólani. Szterényi József államtitkár: T. uraim! Néhány konkrét dologra kívánok csak reflektálni a tárgyalás során felmerültek közül. Természetes, hogy nem reflektálhatok minden felszólalásra, csak éppen a legfontosabbakra. 115