Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények volnának egyetértőleg eljárni. Amíg tehát ez a fegyver kezünkből ki van véve, nincs más mód, mint hogy várjunk mindaddig, amíg a fürdők ügye tételes törvények által rendezve nem lesz. Az ipari szervezet tekintetében jól megoldottnak tartom a központi szervezet kérdését úgy, mint azt a javaslat tervezi. Igen talpraesett intézkedés az, hogy egy kézben szaladjanak össze a székely iparnak minden szálai, annak irányítása, annak vezetése tehát mindenesetre céltudatos és erélyes lesz. Ha megfelelő anyagi eszközök fognak ezen szervezet rendelkezésére bocsáttatni, akkor meg vagyok győződve, hogy a székely ipari akció rövid időn belül erős lendületet nyer. És különösen a háziipar az, amelyre a legnagyobb szükségünk van, mert ha a sepsiszentgyörgyi szövőgyár mintáját alapul vesszük, és ezt alkalmazzuk a faiparra és a márvány- és kőiparra, és igyekszünk ezen munkákat lehetőleg háziipari munkásokkal végeztetni úgy, hogy ezek a gyári grémiumok mintegy beváltó intézetekké alakuljanak át, akkor nagy eredményeket fogunk elérni, mert a székely ma azért nem dolgozik, mert nem tudja a munkáját értékesíteni. Amely percben azt látja, hogy munkája után holnap megkapja a díjat, nem lesz olyan munkás, még az alföldi kubikusok közt sem, aki azt az eredményt elérni képes legyen, amelyet majd a székely elér. De fegyelmet maga felett nem tűr. Minden olyan dolog, amely a székelytől elvonja a maga szabadságát, tönkremegy, mert a székely semmiféle olyan munkába bele nem megy, amelynél ő alárendelt viszonyban van. Ezért tartom szerencsésnek a sepsiszentgyörgyi gyárat, és azért szeretném, ha faipari és kőipari tekintetben is lehetőleg ezt a példát tartanok szemünk előtt. Az internátus kérdésében álláspontom az, hogy azt a fegyelem és szakképzettség érdekei feltétlenül indokolnák, de Sándor János őméltósága meggyőzött arról, hogy az internátus talán szerencsétlenné tenné azt a kényelemhez könnyen hozzászokó székely népet. Keresni kell és lehet majd valami módját találni annak, hogy megakadályozzuk a tanoncnak a mester részéről való kihasználását és üldöztetését, mert gyakran annak is ki van téve, és lehetőségig meg kell gátolnunk azt, hogy a mester tanoncát más, mint ipari célra használja, úgy amint az ma napról napra megtörténik, de azután adjuk oda iparos családokhoz tanoncnak azt a fiút, mert valóban ott tanulja meg igazán az életet. De nemzetiségi szempontból is üdvösnek tartom, ha pl. szász családokhoz kerülnek székely ifjak; ott megtanulnak németül, nyelvismeretekre pedig feltétlenül szükségünk van. De másfelől némi magyarosító hatás a székely tanonc részéről a szász iparos családjával szemben szintén nem fog elmaradni. Csakhogy, és ez különösen áll Brassóra nézve — ezen iparosok elhelyezése rendkívül nagy gonddal fog járni, mert sem a román, sem a szász iparos nem szívesen fogad el magyar fiúkat; háromszor akkora fizetést kíván egy székely fiúért, mint egy románért vagy szászért. Erre már elég tapasztalatunk van. Azonfelül gyakran mindent elkövetnek arra, hogy az a fiú ne nyerjen kiképeztetést; a saját céljaira használja fel és szinte meggátolni igyekszik, hogy iparossá fejlődjék. Mert az a nemzetiségi iparos öntudatosan dolgozik, tudja, hogy mit cselekszik, tudja, hogy abból a gyermekből önálló iparos fejlődik, tudja, hogy az ott szokott megtelepedni, ahol első kenyeret megkereste, hogy tehát önmagának fog vele konkurrentiát teremteni, hogy tehát teremt vele Brassóban magyar ipart. Ezért képesek a szászok és románok minden eszközt megragadni, hogy ebben a tekintetben akadályokat támasszanak. (Egy hang: Azért kell az internátus! Sándor János: Az internátus lesz majd a támadási célpont.) Én azt akarom ebből kihozni, hogy mivel magam is az internátus elejtése mellett vagyok, az ilyen tanoncnak kiadott gyermekek felett a legszigorúbb ellenőrzést kell gyakorolni az ipari kiképzés szempontjából. 110