Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények maga a nép, ma már külföldön állíttatnak elő, hogy tehát egy ilyen gyárnak a Székelyföldön való létesítése állami támogatással a legsürgősebb feladat volna. Miután a lehetőség szerint nem szándékozom többször igénybe venni a t. értekezlet türelmét, leszek bátor ezúttal a részletes javaslatok egy-két pontjára reflektálni. Ami a székely házi- és kisipar irányítására vonatkozólag itt javasoltatik, azt elejétől végig helyeslem, jónak és üdvösnek vélem, mert a székelyföldi iparmúzeum mai formájában a vezetők jóakarata dacára sem teljesítette azt a feladatot, amelyért létesült, és csak ha ez nem holt múzeum lesz, mely mutat ott nem létező dolgokat, hanem olyan intézmény lesz, amely mindenkor azt mutatja, ami van, és annak az előállítását irányítja, akkor veszi annak a Székelyföld valami hasznát. Nehezen vagyok azonban a másik ponttal: a székely ifjaknak ipari pályára való nevelését szolgáló, legalább 100 székely inas befogadására berendezendő internátus kérdésével. Azt, hogy a székelyek ipari pályára neveltessenek, feltétlenül helyeslem. Fájó szívvel mondok le arról, hogy az állami gépgyárba ne küldessenek többé székely ifjak, fájó szívvel azért, mert azt tapasztaltam, hogy ez az, amit a székely legkézzelfoghatóbban lát maga előtt, amit leginkább szeret, amire legtöbb jelentkező van, és ha én, végignézve a magyar közéleten, büszke önérzettel tudom elszámlálni azokat a különböző magas állásokban levő embereket minden pályán, akik a Székelyföldről jöttek ki, akkor nemigen bánom, hogyha kisebb számban néhány ügyes székely ember eljön és alkalmazást nyer olyan körben is, ahol munkájának tágabb tér nyílik. Láttam ezek között a Székelyföldre visszakerült embereket is, akik szép ipari telepeket alapítottak; itt van a szovátai Jeremiás, aki az állami gépgyárból visszajött és a fürdő igényeinek megfelelő műhelyt nyitott. De mindennek dacára meg kell hajolnom az érvek súlya előtt, meg kell hajolnom azért, mert magam is azt tartom, hogy a székelyt nem úgy kell megmenteni, hogy elvigyünk minden munkáskezet a Székelyföldről, és az ottani gazdaságok tót munkással legyenek kénytelenek dolgozni, hanem hogy oda a földjéhez, a házához, az üzletéhez ragaszkodó székelyeket telepítsünk le és gondoskodjunk arról, hogy azok otthon foglalkoztatva is legyenek. Tehát ám ne vigyük messze a székelyt, vigyük a közvetlen közelbe, mert magam is azt tapasztaltam, hogy pld. telepítésre a székely csak ott alkalmas, ahol a példabeszéd szerint a faluja tornyát mindig láthatja. Hát vegyük fel Brassót, az úgyis természetes központja a székelységnek, de ahol megakadok, ahol megijedek, ez az internátus. Amennyire én a székely népet ismerem, én azt hiszem, hogy az a három esztendő, ameddig egy iparos kitanul, de még 23 esztendő sem fogja magyarságából azt a székely fiút kivetkőztetni. Menjen tehát bármilyen nemzetiségű iparoshoz, de viszont az életben, azt hiszem, sokkal jobban meg fogja állani a helyét az a székely fiú, sokkal önállóbb, sokkal életrevalóbb lesz, aki valamely, bármilyen nemzetiségű család ölén nőtt fel, ott tanulta meg az ipart, megtanulta az élet nyomorúságát, mintsem az, aki interná tusban nevelkedett fel. Elismerem, hogy az oktatásra, a felügyeletre sokkal bőségesebb alkalom nyílik az internátusban, de a legjobb mester az élet, és miután annak a fiúnak az életben kell mint iparosnak megélnie, jobb szeretem, ha mindjárt kezdetben kidobatik az életbe, és ott tanul meg küzdeni és dolgozni. Ezért irányíttassanak a székelyek a közeli városokba, szerveztessék valamiféle felügyeleti intézmény, amely őket összetartja, esetleg egy tanonciskola körében, csak az internátusban való bennlakás az, amely szegényebb sorsú ember nevelésére nem alkalmas, amely abban igényeket ébreszt fel, többet, mint amenynyinek kielégítésére az élet módot nyújt. Nekünk ez volt a tapasztalatunk az árvaházakkal, a gyermekmenhelyekkel és más hasonló intézményekkel, és ugyanezt fogjuk tapasztalni a tanoncinternátussal. Természetes, hogy ugyanaz a nézetem a harmadik pont tekintetében, az esetleg másutt emelendő tanoncinternátusok dolgában is. 94