Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.
Közlemények ilyen székely városban emeltetik, maga után vonz egy bizonyos számú embert és egy bizonyos mértékű forgalmat. Hiszen Budapesten nem határoz az, ha két-háromszáz emberrel több vagy kevesebb van, de ha egy székely város, amelynek 3500-4000 lakosa van, évente 2-300-zal gyarapszik, az annak a fogyasztási piacát jelentékenyen emeli, és mind szélesebb körben terjed az a hullám, amely mindig több és több embernek ad keresetet. És t. értekezlet, van a Székelyföldön valami, amelyet csak egy kissé kell fejlesztenünk, és azután magától csak úgy dobálja a pénzt. A székely fürdőkről beszélek. Aki fürdőre megy, rendesen jobb vagyoni viszonyok között levő ember. Látjuk jó gazdasági kihatását annak, hogy a székelyföldi miniszteri kirendeltség gondoskodott tejszövetkezetekről, baromfitenyésztésről, veteménytermelésről, de mégsem tudnak ezen fürdők közelében olyan mennyiségeket produkálni, hogy azok rögtön fogyasztásra ne találnának. Szemmel láthatóan emelkedik a jólét ott, ahol a közelben fürdő van, a nép pedig megszokja, hogy terményeinek legjobb értékesítőpiaca a fürdő. És hogy vagyunk az iparral? Minden ilyen messze vidékről jött ember keresi a székely specialitást, székely ipart, és mindez nincs sehol. Ezeken a fogyasztási piacokon ezt kell megalapítani. Jellemzésül legyen szabad elmondanom, hogy Korond mellett van egy arragonittelep; lerakódása a korondi meszes tartalmú víznek, és olyan forma követ ad, mint az ónix, csak más az árnyalata, az ónixé sárgászöld, emezé pedig barnás fehér. Ott van századok óta a hatalmas réteg, elmentek mellette az emberek, nem használták; csak néhány esztendő előtt csináltak néhány műtárgyat az erdélyi kőcsiszoló iskolában ebből a kőből, és mondatom, ahány darab a székely fürdőbe kerül, valamennyit aznap elkapkodták. Én magam egyik székely fürdőn láttam, hogy reggel átküldöttek 50 tárgyat, és délután nem volt egyetlenegy sem. Pedig ma óriási áruk van, mert nem tömegben készítik. Ebből mindjárt lehetne egy kis ipart teremteni. De itt legyen szabad most valamire kitérnem. A székely iskolákból sok jó munkás kerül ki. De én merem állítani, hogy azoknak a nagyobb percentje nem marad meg az ipari pályán. Nagyon sokkal találkoztam, akikben nem volt meg a kellő kitartás, de leginkább nem volt meg a kellő tőke az iparhoz. Az a zalatnai kőcsiszoló-iskola hány meg hány növendéket bocsátott világgá, de hányan vannak azok közül díjnokok, írnokok és más hasonló pályán levő emberek, holott egyet sem láttam, aki odatelepült volna egy ilyen hegyaljába és csinálta volna nagyobb tömegben azokat az árukat, amelyeket a közönség azonnal készpénzért vesz. Itt is megemlítem tehát, hogy az én szerény nézetem szerint az állami ipariskolákból kikerült növendékeket le kellene telepíteni a Székelyföld ilyen helyeire, adni nekik még egypár esztendőre segítséget arra, hogy a Székelyföldön nagymértékben található ilyen anyagokból szép székelyföldi iparcikkeket állítsanak elő. De hogy megint visszatérjek, a székelyföldi miniszteri kirendeltség felállított néhány raktárt háziipari cikkek részére. Ezeket a raktárakat azonban megtölteni nem tudta, mert a Székelyföld tele van ugyan csodálatos kézügyességgel dolgozó háziiparossal, tele van a háziiparra való felhasználásra alkalmas anyagokkal, de egyforma tömegárut, a kereskedésre alkalmas cikket előállítani és raktáron tartani nem képes. Azért nagyon helyeslem azt az irányt, amely itt a javaslatban le van fektetve, megfogni azt a székely háziipart, mindjárt kezdetben mintákat adni neki, amelyek legyenek művészies fejleményei annak, amit a nép magától készített, állíttassanak ezek nagyobb tömegben elő, létesíttessenek azok részére elárusítóhelyek a székely városokban; ez az az út, amelyen haladni kell. Itt legyen szabad két körülményre ráutalnom. A székely fürdőkben mindenféle Tirolban, Olaszországban stb. készült iparcikkek vannak, nevezetesen Borszéken, de még Gyergyószentmiklóson is, a szárhegyi bányák tövében. Gyöngyöm szép háziipari cikke92