Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények iskolát az állam tartotta fenn. Három nőipariskola működött a térségben: a Háromszék megyei háziipart és iparoktatást fejlesztő egyesület sepsiszentgyörgyi intézménye 1880/1881-től; az Erzsébet árvaleánynevelő intézettel kapcsolatban álló, államilag segélyezett nőipariskola Kézdivásárhelyen 1894/1895-től; valamint a református egyház által fenntartott, államilag segélyezett marosvásárhelyi intézet 1892/1893-tól.

29 Székelyföldön ugyancsak az iparoktatást és -fejlesztést célozta a Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet alapította Székelyföldi Iparmúzeum 1886-tól.

30 Ráth Károly, a budapesti Technológiai Iparmúzeum egykori kormánybiztosa, a budapesti iparkamara alelnöke szervezésének köszönhetően nyílt meg az intézmény iparmúzeumi kiállítása 1886. június 27-én, amelyen 360 cég képviseltette magát, a gyűjtemény pedig közel 20 000 Ft értéket képviselt.

31 A Székelyföldi Iparmúzeum gyakorlati célja az volt, hogy színvonalas mintadarabok bemutatásával, modern munkaeszközök ismertetésével fejlesszék és versenyképessé tegyék Székelyföld kézmű- és háziiparát. A hangsúly az agyag-, fém-, fa-, bőr-, szövő-, fonó-, ruházati és háziiparokon volt. Az állandó kiállítás mellett időszakos és vándorkiállítások szervezését vállalták Székelyföld fontosabb ipari központjaiban. Tervbe vették egy könyvtár, egy olvasóterem és egy rajzhelyiség berendezését, ahol tanfolyamokat és felolvasásokat tartanak. Marosvásárhely mellett szólt kedvező fekvése, infrastrukturális lehetőségei, valamint iparos és kereskedelmi társadalmán túl az is, hogy ingyen szálláshelyet és évi 200 Ft dotációt vállalt az intézmény elhelyezésére. A múzeum első őre László Gyula marosvásárhelyi műfaragász, a Székely Egylet Maros-vidéki választmányának titkára volt, aki a székelykérdés egyik szakértőjének számított a korban.

32 Az első évek tapasztalata azt mutatta, hogy érdemes a múzeum kereteit bővíteni és az ipari tevékenységgel szorosabb kapcsolatba hozni.

33 Az 1890-es évekre ugyanis egyre csökkent a látogatottsága, mintatára elavult, szakelőadásokra pedig nem volt megfelelő helyisége. Az 1892. évi struktúraváltás nyomán a múzeum feladatköre bővült, és az akkor alakult állami középfokú ipari tanintézet, a fa- és fémipariskola gyűjteményes tára lett, emellett létrehozták a „székely háziipari osztályt", amely az ágazatok szakszerű feltárásával, a házi- és gyáripari termékek összegyűjtésével és bemutatásával foglalkozott. Az átszervezéssel lentkezők létszáma nem volt elegendő. 29 A marosvásárhelyi nőipariskolában évente 8-16, a sepsiszentgyörgyi intézetben 7-51, a kézdivásárhelyi iskolában pedig 10-39 növendék végzett. Az intézmények fenntartási költsége változó volt: a marosvásárhelyi intézeté 1524-2260 K, a sepsiszentgyörgyié 2800-8444 K, a kézdivásárhelyi 2400-3313 K. 30 Vö. GAÁL, 2002. 141-155.; BÓNIS, 2003. 31 Az 1886. június hó 27-én Marosvásárhelyt megnyitott Székelyföldi Iparmúzeum ideiglenes katalógusa. Szerk.: RÁTH KÁROLY. Bp., 1886. 32 László Gyula a székelykeresztúri tanítóképzőben végzett tanító szakon. Ő volt a marosvásárhelyi iparos polgári egylet jegyzője is, 1891-től a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara titkára. A Marosvásárhelyi Székely Társaság egyik alapítója. Ipari, gazdasági írásai jelentősek, több hírlap munkatársa volt. 33 Székely Egyleti Képes naptár, 1889. 34-36. 66