Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Majtényi György–Mikó Zsuzsanna–Szabó Csaba: Az átmeneti levéltár. Lehetőség, amely Magyarországon is majdnem mindenkinek kedvező volna / 3–12. o.
Majtényí György-Mikó Zsuzsanna-Szabó Csaba: Az átmeneti levéltár 1959-ben a Párizsi Akadémián. Kezdetben a misszióknál tevékenykedő levéltárosok hasonló munkát végeztek, mint kollégáik a levéltárakban. A 19. század végétől keletkezett iratokat helyben rendezték, kiválogatták és megőrizték a maradandó értékű dokumentumokat. Utóbb azonban világossá vált, hogy a rendszer újrastrukturálása elkerülhetetlen, mivel nem hatékony, az iratanyag feldolgozása (az iratkezelés, az irattározás) nem megfelelő. A francia „átmeneti levéltár" létrejöttének közvetlen kiváltó oka az volt, hogy az 1960-as évektől a francia központi igazgatás iratanyaga oly mértékben felduzzadt, hogy a minisztériumok és egyéb főhivatalok levéltári, szakmai segítség nélkül már nem tudták kezelni irataikat. André Malraux kulturális miniszter 1962 októberében az állam- és közigazgatási irattárak levéltári feladatok alóli mentesítése érdekében kezdeményezte egy közös, úgynevezett Kormányzati Levéltári Központ (Cité interministérielle des archives) létrehozását. Az elsődleges cél az volt, hogy az igazgatásban dolgozókat és irodáikat megszabadítsák azoktól az aktáktól és iratoktól, amelyeknek ügyviteli értéke már nem volt, de selejtezni még nem lehetett őket. Egy olyan irattárra (vagy levéltárra) volt szükség, amely szakmailag elbírálta, hogy az iratok maradandó értékűek-e, és ha nem, mikor várnak selejtezhetővé. Ugyanakkor a maradandó értékű iratokat elő kellett készíteni az átadásra a végleges őrzést biztosító levéltár számára, továbbá a tudományos kutatók és az ügyfelek számára használható jegyzékeket kellett készíteni. A felállított új intézmény a Párizs közeli Fontainebleau-ben, a NATO egykori épületeiben kapott helyet 1969-ben. Már néhány év múlva kiderült, hogy a levéltár megfelelően teljesítette az elvárásokat, ezért előbb 1972-ben, majd 1984-ben egy-egy újabb, modern épülettel bővítették a raktárakat. Az utóbbi építkezés során az audiovizuális és elektronikus iratanyagok őrzésére alkalmas helyiségeket is kialakítottak. A Kormányzati Levéltári Központ létrehozásával a korábbi helyzet lényegesen megváltozott, az átmeneti levéltár kellő raktárkapacitással és személyi feltételekkel rendelkezett az iratok ügyiratszintű rendezéséhez és rendszerezéséhez. Ezzel egyidejűleg tovább erősödött az együttműködés a Nemzeti Levéltár és a minisztériumok között is, ami hét újabb misszió létrehozását eredményezte 1971 és 1980 között: Ifjúsági és Sportminisztérium (1971), Köztársasági Elnöki Hivatal (1974), Ipari Minisztérium (1977), Posta és Telekommunikációs Minisztérium (1977), Miniszterelnökség (1978), Szociális Minisztérium (1978), Mezőgazdasági Minisztérium (1980). Nagyon fontos állomás a francia levéltárügy és igazgatás történetében az 1979:XVIII. sz. (levéltári) törvény, valamint az 1979: 1037. sz. kormányrendelet. A jogszabályok nyomán lehetővé vált, hogy a Nemzeti Levéltár állandó jelenlétet és dinamikus levéltári koncepciót valósítson meg az államés a közigazgatáson belül. A missziók szakmai munkájának egységes koordinálása céljából 1982-ben hozták létre a levéltári Missziós Szolgálatok rendszerét. A missziók feladatait a minisztériumokon belül a következőképpen határozták meg: 7
