Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - IN MEMORIAM - Csukovits Enikő: Borsa Iván (1917–2006) / 191–194. o.

BORSA IVÁN (1917-2006) „1939-ben léptem át először az Országos Levéltár kapujának nem létező küszöbét"— emlékezett vissza 2000-ben, a Levéltári Közleményekben közzétett szakmai önvallomásában Borsa Iván, a magyar levéltárügy egyik legmeghatározóbb alakja. Ma már lehetetlen megszámolni, az időközben eltelt több mint hat évtized folyamán hányszor nyílt ki előtte a méltóságteljesen vaskos Bécsi kapu téri nagykapu, de ez a szám csak ötjegyű lehet. Nyugdíjazása után is rendszeresen bejárt, igaz, az elmúlt néhány évben már egyre ritkábban és egyre nehezebben. Borsa Iván többé nem lépi át a levéltár küszöbét: 2006. február l-jén, életének 89. évében elhunyt. Borsa a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1940-ben szerzett történelem-latin szakos doktori diplomát, amelynek birtokában a Fővárosi Levéltárban kezdte meg közszolgálatát. A történész szakmában Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig című, máig gyakran forgatott doktori disszertációval bemutatkozó fiatal kutatót eredetileg a Budapest történetének okleveles emlékei című, azóta is készülő oklevéltár munkálataihoz alkalmazták, a Fővárosi Levéltárban töltött közel két év alatt azonban főként hivatali jellegű feladatokkal bízták meg. A levéltárosi munka Borsa életében az elkövetkező évtizedekben még számos esetben kapott prioritást a történészi tervek előtt, hosszú pályafutása azonban lehetővé tette számára, hogy végül mindkét szakmában teljes életművet hagyjon maga után. 1942 nyarán, pályázattal került a Magyar Országos Levéltárba, ahonnan azonban néhány hónap elteltével be kellett vonulnia katonai szolgálatra. A Honvédelmi Minisztériumban írnokként kezdett, a szolgálat mellett tudományos tevékenységre is lehetőséget nyújtó katonaság 1945 februárjától elszenvedett, hét hónapos szovjet hadifogsággal ért véget. A focsani fogolytáborból szeptember elején hazatérve azonnal jelentkezett az ostrom során súlyosan megrongálódott levéltárban, ahol ezután két éven át irányította a helyreállítással kapcsolatos munkálatokat. A helyreállítással járó raktár-átcsoportosítási munkák révén került újra kapcsolatba a kutatóként már ismert Diplomatikai Levéltárral (DL). Az elsődleges feladatot a levéltár közel 40 000 darabot számláló DL anyagának, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum hasonló nagyságrendű Törzsanyagának ésszerű, könnyen használható egyesítése jelentette. A Borsa által kialakított új rendszer világos és egyszerű: minden oklevél külön sorszámot visel, külön borítékban van elhelyezve, tárolásuk számsorrendben történik. Az így kialakított DL előnye, hogy a gyűjtemény korlátlanul bővíthető, az anyag a raktárban azonnal előkereshető, gyarapodáskor sincs szükség újrarendezésére. A Diplomatikai Levéltár haláláig szívügye maradt, az újabb feladatok azonban néhány év elteltével elszólították referenciájából. 1950 októberében megbízták a frissen megszervezett Levéltárak Országos Központjának (LOK) a vezetésével, amely a törvényhatósági levéltárak szakmai irányítására jött létre, de Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1:191-194. 191