Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Murin András jezsuita szerzetes szekszárdi útinaplója 1710-ből / 105–139. o.
Molnár Antal: Murin András jezsuita szerzetes szekszárdi útinaplója 1710-ből javadalom üresedése volt, így Mérey nyugodtan ülhetett a birtokában, hiszen azt legfeljebb halála után vehették át a jezsuiták. 19 Legalábbis 1703-ban ezt még mindenki így gondolta. Ezzel a donációval tehát elvileg mindenki jól járt: a kincstár letudta az adósságát, a jezsuiták Mérey munkájának eredményeként rövid időn belül egy jól jövedelmező javadalomba ülhettek bele, az apát pedig további törekvéseihez biztos támogatókat nyert reménybeli utódai személyében. Az együttműködés az apát és a rend között valóban jól indult. Mérey 1703 nyarán két levélben is tájékoztatta az apátság helyzetéről a Bécsben működő páter Hevenesi Gábort, aki történeti kutatásainál és gyakorlati tevékenységénél fogva a legjobban ismerte a magyarországi egyházi javadalmak helyzetét. Büszkén állította, hogy az apátság második alapítójának tekinti magát: amikor elnyerte a javadalmat, egyetlen faluja sem volt, és a fejét sem tudta hová lehajtani; mostanra pedig olyan rezidenciát építtetett magának, amely különb, mint amilyenben a váci vagy főleg a pécsi püspökök laknak. Hét faluját (Szekszárdot, Őcsényt, Újpalánkot vagyis Szentmiklóst, Garábot, Szerdahelyi, Janyát és Fajszot) betelepítette, van még ugyanennyi lakatlan pusztája, amelyekből még vagy negyven lenne, ha nem bitorolnák mások. Különösen a kalocsai érsekre panaszkodott, aki nemcsak számos pusztáját, hanem a vizafogóit is elfoglalta, sőt a fajszi prediálisoktól tizedet követelt. Becslése szerint munkája eredményeképpen az apátság immár nem negyvenezer, hanem akár nyolcvan-százezer forintot is megért, az éves jövedelme két-háromezer forintra rúgott. 20 Hasonlóan kedvező értékelést adott Hevenesinek Mérey munkájáról és az apátság helyzetéről Zongor János is. Szerinte a három-négyezer forintos jövedelem akár hatezer forintra is felmenne, ha a pusztákat megfelelően művelnék; a puszták, a halászóhelyek és a tizedek visszaszerzésében pedig segíteni kell Méreyt a kalocsai érsek és a pécsi püspök ellenében. A hosszú távú tervekre utal, hogy Zongor szerint az építkezéseket Méreynek is egy későbbi jezsuita rezidencia igényeivel összehangolva kell folytatnia. 21 A kiegyensúlyozott helyzetet a Rákóczi-szabadságharc, különösképpen pedig Mérey politikai döntése forgatta fel. Az apát ugyanis azon kevés magyar főpapok közé tartozott, akik a fejedelem ügye mellé álltak. Aktív szerepet vállalt az ónodi országgyűlésen és rendszeresen megfordult Rákóczi közvetlen környezetében, így nem csoda, hogy rövidesen kegyvesztett lett az udvarnál, és 1709. július 30-án Csábrágon Franz Ferdinánd Kucklánder császári tábornok katonái foglyul ejtették. Mérey számára a fogság a megaláztatáson túl jelentős anyagi veszteséggel is járt: kölcsönadott pénzeit adósai nem adták vissza, Kucklánder ellátási költséget számoltatott fel magának, nagyszombati házát és ingóságait pedig kanonoktársai foglalták el. A legnagyobb kár azonban a szekszárdi apát19 Az adományozással kapcsolatos okiratok: MOL E 152. Fasc. 33. nr. 31., 36-37., 45.; fasc. 51. nr. 3., 6., 10-12., 14-15. A beiktatást Blagotta György újpalánkai harmincados végezte el augusztus 5-én: MOL E 152. Fasc. 33. nr. 32. 20 Mérey Hevenesinek, Nagyszombat, 1703. június 9., július 1. MOL E 152. Fasc. 51. nr. 2., 4. 21 Zongor Hevenesinek, Nagyszombat, 1703. június 23. MOL E 152. Fasc. 33. nr. 54. 109