Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiara Apostolica" hivatala és magyar kérvényei a 15-16. században azért, hogy kegyességi kiváltságokat szerezzenek, házasságuk, öröklésük vagy papi karrierjük esetleges akadályait elhárítsák, illetve pápai iratot szerezzenek be olyan súlyosabb vétségeik bocsánatáról, amelyet aztán sokszor hazai bírói fórumok előtt használtak. Ha azt mondanám, hogy az egyszerű emberek életében mindennapi vagy szokásos dolog volt, hogy az apostoli fórumokon - személyesen vagy közvetítők révén - érvényesítsék érdekeiket, ez kétségkívül túlzás lenne. Eszünkbe juthat a magyarországi zarándokok „mezítlábas" tömegeiről a szintén megdöbbent kortársak által felvillantott kép is,

69 de ők valóban inkább zarándokok voltak. Legalábbis amint korábban bemutattam, a Szentlélek-társulatnál közülük regisztrált több ezer zarándok közül csupán néhányat találtam meg a Penitenciária köteteiben is. Ezért itt beérem azzal a megállapítással, hogy mindez lehetséges volt számukra: ha valaki nagyon vágyott rá vagy nagy bajban volt, tudta, hogy kihez kell fordulnia, mit kell kérni, és meg is tette. Ennek belátása is elegendő ahhoz, hogy a késő középkori paraszti, kézműves rétegek és papjaik kulturális és anyagi tőkéje tekintetében ismét kicsit módosítsunk a régi, őket alábecsülő képen. Római szupplikálásuk kiegyensúlyozott értékelése érdekében persze nem feledkezhetünk meg a történet másik főszereplőjéről, a helyi egyházi hatóságok szerepéről sem. Úgy vélem ugyanis, hogy ilyen szintű társadalmi méreteket nem ölthetett volna a magyarországi népesség kúriai ügyintézése, ha erre csupán az egyéni találékonyság jegyében az ellenőrzés kikerülésének, az egyes fórumok egymás elleni kijátszásának szándékával kerül sor. Magyarán, a helyi papság, a plébánosoktól a püspökökig bezárólag abban volt érdekelt, hogy híveik és az alájuk rendelt papság konfliktusai a kánonjoggal és persze egymással a hivatalosság, szükség esetén akár a legfelső egyházi fórum bevonásával rendeződjenek. A rendszeres kapcsolat a kúriai hivatalokkal csak ilyen kölcsönös érdekeltségen alapuló együttműködés jegyében valósulhatott meg, amit az egyes esetek rekonstruálása igazolhat a jövőben. A kérelmek földrajzi megoszlása A hívek és az egyházi hatóság együttműködésének - vidékenként, egyházmegyénként eltérő - hatékonysága is tükröződhet, tehát a Penitenciáriához eljutott kérelmek mennyiségében. Ahol tehát ez nem vált rutinszerűvé, ott egyéni teljesítmény és gyakorlat maradt a római szupplikálás. Magyarországon talán ez történt a nyitrai egyházmegyében, ahonnan rendkívül kevés, 150 év alatt összesen kilenc kérelmező fordult Rómához. A másik, nehezen magyarázható fehér folt a sűrűn lakott Szerémség volt. Igaz, Nyitrához hasonlóan kis területű volt, és a török fenyegetés is egyre fokozódott. Amint a térképre vitt számok mutatják, Szerem kivételével azonban minden egyházmegyének volt képviselete a Penitenciárián. 1338-ban maximalizált áraknak. Dekrétumainak többsége a 16. század elején sem került azonban többe négy-öt dukátnál. Ezen az összegen osztozott a scriptor, az ügyvéd és alkalomadtán az auditor. L. a kiadott illetékszabályzatokat: MÜLLER, 1998. 238-261. A regisztrumokban 1510-től tüntették fel a kibocsátott irat árát és az ügyvéd nevét. CSUKOVITS, 2003.184. 81