Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IRODALOM - Szende László: Horváth Richárd: Győr megyei hatóságának oklevelei, 1318–1525. Győr, 2005. (A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások, 1.) / 280–284. o.

Irodalom püspök, illetve esztergomi érsek lett. A főpapi kinevezések időpontjának megállapítása számos bizonytalanságot rejt magában. Ezt a szerző is világosan látja, és az újabb eredményeket további vatikáni források feltárásától várja. Az utolsó, negyedik alfejezet egy lajstrom, amely Győr megye 1318-1526 közötti archontológiáját tartalmazza a mindenkori ispán, alispán és a szolgabírák felsorolásával. Különösen az 1457 utáni adatok figyelemre méltóak, mivel erre az időszakra Engel munkája már nem tért ki. Az adatsor jól követhető, véleményem szerint azonban kissé átláthatóbban - pl. sorkihagyással - is meg lehetett volna oldani a felsorolást. A kötet hátralévő része az oklevelek kiadását tartalmazza. A Fonsban lefektetett alapelveknek megfelelően szerepel a keltezés ideje és helye, egy rövid tartalmi összefoglaló, az oklevél eredeti példányának rövid leírása, a diploma kiadása, és ha van, a regeszta lelőhelye. Az oklevél bemutatásakor a szerző a pecsétek leírására is kitér. Örvendetes továbbá, hogy ismerteti a diplomák külső, hátoldalára írt feljegyzéseket is, hiszen azok a kancelláriai munka megismerésének fontos forrásai. A kiadás igyekszik nyomon követni az oklevelek formai megjelenítéseit is: az ábécé betűivel jelölt lábjegyzetekben feltünteti a kihúzásokat, betoldásokat, a korabeli vagy utólagos javításokat. Ugyanide kerültek az oklevélben szereplő egyéb dátumok feloldásai is. Az oklevelekből, amelyeknek nagy része eddig kiadatlan volt, kirajzolódik a megye hatóságának feladatköre: ítélkezett a férjét ágyában megölő asszony fölött - büntetése élve elföldelés volt - vizsgálatot folytatott le különböző hatalmaskodási ügyekben, határozat adott jogtalanul elvett leánynegyed visszaadásával kapcsolatban, jelentéseket fogalmazott meg illetéktelenül művelt földek, erdők használatának megtiltásáról. Az oklevelek között az anyagi kultúra iránt érdeklődők is találnak maguknak valót: az egyik diploma tanúsága szerint Szemerei Mihály jogtalanul tartotta magánál a Székely Mihály özvegyét illető ingóságokat. Ezeken kívül olvashatunk még borzsákmányolásról, perhalasztásról, idézésekről, az árpási malom megtámadásáról, valamint perek áthelyezéséről is. Az 1518-as rovásadó-összeírás pedig az adatokon túl azzal a tanulsággal is szolgál, hogy nem szabad beletörődni egy forrás hiányosságába, még ha első pillantásra annak tűnik is. A kötetet német és szlovák nyelvű rezümé, illetve név- és tárgymutató zárja. A mutató elkészítésének vezérelvét a Zsigmondkori Oklevéltár kiadásánál alkalmazott gyakorlat jelentette. A személy- és a helynevek középkori alakjukban és fonetikus átírásban is megtalálhatók. A tisztségviselők évkörének megjelenítésére a már említett archontológia miatt nem volt szükség. A földrajzi nevek azonosítása is könnyen követhető, alapját a középkori megyebeosztás képezte. A tárgymutató is nagyon hasznos, bár nem mindig következetes - ha belekerült az épületfa, illetve a hadakozás alóli felmentés, akkor nem kellett volna kihagyni pl. a hatalmaskodást és a tunicát. (A sort még lehetne folytatni.) Ezzel elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol néhány hibára hívnám fel a szerző figyelmét. Lehet, hogy csak az ismertetett kötet példányát tréfálta meg a nyomda ördöge, de a borítófedél nincs összhangban a címlap adataival. A borítón ugyanis 1318, a címlapon pedig tíz évvel későbbi évszám szerepel az oklevelek évkörének kezdeteként. Az első diplomát 1328-ban adták ki, tehát ez lehet a helyes dátum. Az oklevéltárban előforduló irodalmak és rövidítések közül kimaradt az SO 283