Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Baráth Magdolna–Feitl István: Szovjet–magyar csúcstalálkozó 1953. december 3–4-én / 253–268. o.

Források Megbízható dokumentumunk, követi jelentésünk van viszont arról, hogy a hitelkérelem elutasítását Je. D. Kiszeljov nagykövet 1953. november 19-én a Szovjetunió Külügyminisztériuma felkérésére hivatalosan közölte Nagy Imrével,

5 aki azonnal nyomatékkal hangsúlyozta, hogy számára a tárgyalásnak nem is a kérelem, hanem a politikai irányvonallal kapcsolatos belső feszültségek miatt van igen nagy jelentősége. Nagy Imre szavaiból kitűnik, hogy a Politikai Bizottság és az apparátus tagjai közötti nézeteltérések lassan-lassan kétségessé tették az új szakasz politikai célkitűzéseinek megvalósíthatóságát, különösen az agrárpolitikát illetően. Ugyanakkor ő már az 1954-ben esedékes pártkongresszus előkészítése folyamatával kapcsolatban is biztosítékokat remélt a szovjet vezetőktől a saját - közelebbről meg nem határozott - elképzeléseit illetően. A miniszterelnök őszintén megmondta Kiszeljovnak, hogy a kiutazást, azaz Moszkva beavatkozásának szükségességét Farkas Mihály volt honvédelmi miniszterrel ketten szorgalmazzák, méghozzá elég régen, azt ugyanis a PB-tagok szűk körében már az MDP KV októberi ülése előtt felvetették.

6 Azt is világossá tette, hogy az utazást Rákosi Mátyás kezdettől igyekszik megakadályozni. Vita alakult ki továbbá arról, hogy Farkas Mihály tagja legyen-e a delegációnak.

7 Nagy Imre közölte, hogy egész egyszerűen szüksége van arra, hogy Moszvában Rákosival, Gerő Ernővel és Szálai Bélával

8 szemben ne maradjon egyedül, amikor éppen az ő ellenállásuk legyőzésében remél támogatást a szovjet vezetőktől. 1953 októberében és novemberében az új irányvonal körül tehát oly mértékben kiéleződött az ellentét a felső vezetésben, hogy Nagy Imre egyértelműen kénytelen volt Moszkva segítségét igénybe venni. Nagy Imre az ipari lobbi ellen Házi Árpádra,

9 vagyis az Állami Ellenőrzési Központra támaszkodva támadást indított, amelyet 5 BARÁTH, 2002.112-114. 6 A hiteltörlesztésre vonatkozó haladék kérése és a csúcstalálkozó ügye szeptember végén eredetileg nem kapcsolódott össze. Farkas Mihály elmondása szerint a Moszkvába utazásra vonatkozó tervét először Rákosi Mátyással, majd 1953. szeptember 24-én Jurij Andropov ideiglenes ügyvivővel is közölte. (BARÁTH, 2002. 86-87.) Ugyanezt Nagy Imre nem szorgalmazta Andropovnak a szeptember 24-e körüli beszélgetésen. (BARÁTH, 2002. 92-94.) Végül is a Politikai Bizottság Gerő Ernő javaslatára 1953. október 23-i ülésén döntött úgy, hogy az SZKP KB-hoz fordulnak delegáció fogadása érdekében gazdasági és honvédelmi kérdések megtárgyalására (MOL M-KS-276. f. 53/144. ő. e.). Erről Nagy Imre október 29én személyesen is tájékoztatta Andropovot. Ekkor a tárgyalások témájának gazdasági és katonai kérdéseket jelölt meg. (BARÁTH, 2002.100-101.) 7 A PB 1953. november 18-án döntött először a párt- és kormánydelegáció összetételéről. E döntés értelmében Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő és Szálai Béla utazott volna november 26-án a Szovjetunióba. A PB november 25-én a későbbi kiutazás ismeretében azonban megváltoztatta döntését, és felvette a delegáció tagjai közé Farkas Mihályt és Ács Lajost, valamit szakértőként Háy Lászlót. 8 Szálai Béla (1922-) 1949 és 1952 között az MDP KV Államgazdasági Osztályának munkatársa, illetve osztályvezetője, majd 1952-1953-ban a Minisztertanács Titkárságának vezetője. 1953. július 4-től 1954. október 30-ig az Országos Tervhivatal elnöke, majd 1955. szeptemberig könnyűipari miniszter. 1953-tól 1956. október 28-ig az MDP KV tagja, 1953-ban a PB póttagja, majd 1954-től 1956. október 24-ig rendes tagja. 1955-1956-ban az MDP KV titkára. 1957 májusától a berlini magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője, 1960-tól a Hungarotex külkereskedelmi vállalat igazgatója, 1963 decemberétől 1975-ig külkereskedelmi miniszterhelyettes, majd 1980-ig külkereskedelmi minisztériumi államtitkár. Ezt követően 1985-ig berlini nagykövet. 9 Házi Árpád (1908-1970) 1949-1951-ben az Állami Ellenőrzési Központ elnöke, 1951-1952-ben belügyminiszter, majd 1953. július 4-ig a minisztertanács elnökhelyettese, 1953 júliusától 1955 augusztusáig ismét az Állami Ellenőrzési Központ elnöke, majd 1956. október 24-ig az állami ellenőrzés minisztere. 1946 és 1956 között az MKP, illetve MDP KV tagja, 1951-1953-ban a PB póttagja. 1957 elejétől 1963-ig az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője. 254