Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.

Források Kovács Imre a Látóhatárban írt cikke itt különböző megítélésekben részesül és sokan, én is, kifogásolom az a megállapítást, hogy az emigráció befejezte munkáját. Ezt írni nagy merészség, mert azzal, hogy most Stalint szidják lényegében semmi sem történt és a vasfüggöny, és az aknák változatlanul ott vannak. A cikknek a jövő gazdasági életére vonatkozó része jó, de erről kár most beszélni, mert erre egyedül a magyar nép által szabadon megválasztott képviselete lesz illetékes dönteni, ha pedig az nem lesz, akkor csak a mai állapot marad meg. Kovács Imre nyugtalan természete az oroszok bejövetele alkalmával is elragadta és azok eléje ment és a vége az volt, hogy mint kémet lefogták, és csak nagyon nehezen tudott kiszabadulni illetve megszökni. Ezt ő maga leírja könyvében. Nem tanult a múlt eseményeiből és nem akar lemaradni. A strassburgi gyűlésről semmit sem tudok és itt még senki sem jött vissza onnan, mert mindenki Európában marad, így Bessenyei is, aki a választást meg akarja nézni Bécsben. Nekem az előkészületek folynak és május 30-án induló Queen Elisabeth hajóra kértem jegyet, de még választ csak a jövő héten kapok. Ezt a hajót ismerem, és már utaztam rajta. Az út kb. négy nap és én június ötödikén leszek Parisban, ahol csak egy napot szándékozok maradni, legfeljebb kettőt és azután az Alberg expressel megállás nélkül Zürichbe és ott egy napot töltök, de lehet, hogy nem is szállok ott ki, és egyenesen tovább utazok, csak nem akarok éjjel utazni, mert az nagyon fárasztó és elmúltam 20 éves. Eszerint én június 10-12-én érkeznék Bécsbe, és sietni kell, mert bizonyára a választás után sokan szabadságra mennek. Ez az idő, amikor szeretném, ha te is ott lehetnél, és ha nem is az egész idő alatt, de legalább kb. 10 napot. Ha szükséges én itt a FR E vezetőségnél eljárok, és megkérem írjanak Gellértnek. Semmi esetre sem szabad ezt az időt a szabadságod terhére írni. Van azonban egy sokkal fontosabb ügy. Olvastam, hogy a Német Szociáldemokrata Párt július 10-14. tartja Kongresszusát Münchenben. Ez lesz a legnagyobb esemény az évben és ott fog eldőlni a mi sorsunk is és egész Európáé. Ott lesz bizonyára egész Európa és sok tengerentúli is képviselve lesz. Arra kérlek légy szíves azonnal a párt illetékes szervével érintkezésbe lépni és bejelenteni, hogy én részt szeretnék a Kongresszuson venni. Tisztában vagyok a helyzettel, hogy én hivatalos meghívást nem kaphatok és az Internationaléval való viszony sem előny, amiről nem kell beszélned, de rá kell mutatni, ha ez a kérdés az ő részükről felvetődik, hogy én a Nemzetközi Szabad Szakszervezeti Szövetség által elismert Centre alelnöke vagyok és 25 éven át én képviseltem a magyar pártot az Internationaléban. Arról van szó, hogy mint vendéget kezeljenek, és ne a karzaton kelljen végig hallgatni az egész tanácskozást. Én még elutazásom előtt akarok írni Jaksch elvtársnak, akivel legutóbb Hennyey beszélt és rajta keresztül küldtek üdvözletet. Miután a Centre Kongresszusa valószínűleg július végén vagy augusztus elején lesz, ezt az időt Németországban akarom eltölteni, és a régi kapcsolatokat felvenni. Kevés időt akarok Parisban tölteni, csak a kongresszus idejét. Nagyon érdekes, amit a magyar vívó csoportról [?] írsz. Az bizonyos, hogy azok, akiket kiengedtek, semmiféle szerephez még nem jutnak, de senki sem tudja megmondani, mi lesz a jövőben. Az a tény, hogy kint vannak, mégis buzdítólag hat a tömegre, és ha csak látják az már egy jól eső érzés. Kovács Bélától nincs hír? 242