Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.

Források függetlenítették magukat a New York-iaktól, majd szakítottak Peyerrel is. A SZIM lapját, a Fiatalokat Stockholmban adták ki és Baranyai Tibor

39 szerkesztette, de 1952ben megszűnt. Peyer kiadta a Nyugati Hírnököt is Párizsban. A kongresszus után, október 17-én Peyerék röpiratot bocsátottak ki Bánék ellen, amelyben „leleplezték" ellenfeleik kommunistabarát múltját, politikai bűneit, szemükre vetették, hogy kisajátították az emigránsok segélyezését, azaz az ő javaslatukra nyújtott segítséget az SZI Svájcban működő segélyszervezete. Bánék, ha lehet, még durvább válasza sem maradt el. Peyer pártja megalakítása után elkeseredett kísérleteket tett arra, hogy megszerezze a COMISCO bizalmát, és főleg pénzügyi támogatását, de a röpirat-háborúval nem érhette el célját. Az SZI ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a két szervezet egyezzen meg egymással, teremtsék meg az egységet, és csak azután tárgyalhatnak felvételükről az SZJ-be. 1948 végén a Bán-féle párttal politikailag egyetértő emigráns csoportok (jugoszláv, csehszlovák, lengyel) szintén összefogtak és képviselőik december 3-án értekezletet tartottak. Az említetteken kívül több szervezet küldötte megfigyelőként volt jelen. Ezen elhatározták a Független Szocialista Pártok Uniójának létrehozását. Felvételi kérelmüket benyújtották a COMISCO-hoz. Ugyanekkor megkezdték a Független Szakszervezetek szervezését is. Az Unió a Peyer által támogatott szervezet ellenpólusaként jött létre az SZI égisze alatt. Ez is jelezte, hogy Peyert az SZI semmiképpen sem támogatta. A COMISCO azonban nem mondott le arról, hogy a kettészakadt magyar emigrációt egyesítse. 1948. december 2-i, clactoni ülésén határozatot fogadott el, amely megegyezésre szólította fel a két vezetőt. Peyer - saját bevallása szerint - csak azért ült tárgyalóasztalhoz, hogy Bán híveit elhódítsa, így a végeredmény nem lehetett kétséges. 1949. január 8-án a COMISCO albizottsága ismét felszólította a magyar - és a szintén marakodó román - szocialistákat, hogy számolják fel ellentéteiket. A magyarok számára egyeztető pártnak a svájci Szociáldemokrata Pártot (SPS) jelölték ki, amit Peyer a január 19-i levelében azonnal megtámadott, mondván, az nem pártatlan. Ennek ellenére 1949. február 23-án, majd március 11-13-án összeültek, hogy tisztázzák a nézeteltéréseket. Peyer feltétele Bán és legszűkebb körének kikapcsolása volt a leendő párt vezetéséből. Ezen az alapon a megegyezés azonban nem jöhetett létre. A COMISCO követelésére május 9-10-én újabb tárgyalásra került sor Bán, Szélig és Peyer között. Az SZI képviselője, Dr. Werner Stocker „újból nyomatékosan hivatkozott azokra a szerinte súlyos külpolitikai okokra, amelyek a magyar szociáldemokraták azonnali egységét szükségessé teszik, mert csak ez akadályozza a COMISCO-t, hogy az emigráns pártok érdekében a különböző nemzetközi fórumokon megtegye a szükséges lépéseket". Május 10-én Peyer aláírta az elkészült jegyzőkönyvet, amely rögzítette az együttműködés és a közös párt létrehozásának konkrét javaslatait azzal a feltétellel, hogy azt vezetősége elé terjeszti jóváhagyás végett. A május 13-án összeült vezetőség azonban elutasította a dokumentumot, mert ellentmondást talált a szóbeli és az írásos szöveg között. Május 15-én Peyer Zürichben külön találkozott Szélig Imrével, akit megkísérelt a maga oldalára állítani, a Bán-csoportot kettészakítani. A megállapodás szövegét szándékos hamisításnak minősítette, Baranyai Tibor, 1945-tól a SZIM országos vezetőségének tagja, az SZT ifjúsági szervezetének, a Szakszervezeti Ifjúsági Tanácsnak alelnöke. 1948 tavaszán hagyta el az országot és a Peyer-csoporthoz csatlakozott. 158