Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából, 1594–1597 / 51–92. o.

Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából (1594-1597) 25. Szafije szultána Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek Gyulafehérvárra 1597. június eleje (ÖStA KA HKR Aktén Exp. 1597. July, nr. 140, ff. 9r-v [korabeli magyar fordítás]; ASG Estado leg. 704 [latin], másolatok [kiadta: HURMUZAKI HL 2. 254 (olasz)].) Erdélyi királynak Isten adjon minden jót. A portára Ali csaus leveledet hozta, kit szinte jókor küldöttéi, minden aki hallotta, dicsérte, hogy a békesség felől gondolkodtál. Azért mi nem akarjuk, hogy Erdélyhez való embernek csak egy szőrnyi kára is legyen: ha ezután valaki kárt tészen birodalmodba, meghalljátok minemű büntetéssel büntetjük az okát. Tudod, hogy az bécsi királlyal békességbe valánk, de ű maga bontá fel a békességet, hadat készített, hogy mi ellenünk jöjjön. A mi népeink is azt siketségre nem vévén ellenek készültek, te is pedig az németekkel együtt voltál, kit nem vártunk volna tűled. Énnekem minden akaratom, kévánságom az volna, hogy amint ennek előtte békességbe voltatok, az boldog emlékezetű császárokkal, mostan is az én fiammal is azon békességbe volnátok. Amikor az császár levelét Nagyságodnak megadják, egy értelmes embert küldjön Nagyságod a portára, és ha szódnak állasz, azon leszek, hogy még az elébbi békességnél is jobb békességet szerezzek. CÍMZÉS: Interpretatio litterarum Valida zultana matris imperatoris Turcarum 1597. 26. III. Mehmed szultán Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek Gyulafehérvárra Konstantinápoly, 1597. június (ÖStA KA HKR Aktén 1597. Exp. July, nr. 140, ff. llr-12r [korabeli magyar fordítás]; ASG Estado leg. 704 [latin], másolatok) Erdélyi fejedelem nagy uraknak ura, mikor az én levelem hozzád érkezik az Isten neked minden jókat adjon. Emberedet küldötted portámra leveleddel, amit énnekem írtál, s izentél, mindeneket megértettem. Az előtt való erdélyi fejedelmek az ottomán nemzetséghez soha gonosz szándékkal nem voltak sőt vigyáztanak, és azon voltak, hogy a mi birodalmunkat oltalmazzák, és ű magok jó akaratjukból szolgáltának, a mi ellenségünknek ellenségi voltak, viszontag ha űnekiek is valami ellenségi találkozott, az Ottomán nemzetség megsegítette űket. Mikor az nagy szultán Szulejmán az bécsi király ellen hadakozott, az én eleim úgy tartották az te eleidet, mint az jobb karjokat, mind Buda megszállásakor, s mind egyéb hadakban nekünk segítséggel voltának, és így az én eleim a te eleiddel mindenkor barátságoson voltak: azért ha te is abban megmaradsz, és ahhoz tartod magadat, amit énnekem izentél a békesség felől, és írtál (én) mindenképpen azon békességhez tartom magamat aminemű békesség azelőtt közöttünk volt, meg határ mind az beglerbégeknek, és egyéb végbeli tiszttartóknak, hogy országodba kezüket ne bocsássák, és kárt ne tegyenek, és az oda való szegénységet senki ne bántsa. Ez napok túl fogva te is meghagyjad alattad való népeknek, hogy az én földembe kárt ne tegyenek: Az egy nagy Úristenre, és az nagy Mahumetre esküszöm, hogy az én hitemben én megállok, és az békességhez tartom magamat, ha onnan titűle79