Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Kruppa Tamás: Okmányok és iratok a tizenöt éves háború időszakából, 1594–1597 / 51–92. o.

Források Ugyanakkor Spanyolország is aggódva figyelte a földközi-tengeri török hadmozdulatokat. A németalföldi háború és a franciákkal való konfliktus (mint láttuk, ez csak 1598-ban zárult le) miatt attól tartottak Madridban, hogy a birodalom két tűz közé szorul. Egyáltalán nem volt tehát közömbös Erdély, az egykori török vazallus magatartása. Ez magyarázza, hogy az 1596. évre vonatkozóan a simancasi levéltárban egy külön csomóban őrizték meg az erdélyi levelezést.

4 A Szentszéken kívül két itáliai fejedelemség is fokozott érdeklődéssel figyelte a magyarországi háborút; Mantova és Firenze katonai segítséget is nyújtott II. Rudolf császárnak (1576-1612), és ez utóbbi Erdélynek is. Ez az oka, hogy követeik szintén megszerezték az erdélyi-török levelezést, vagy legalábbis, amennyit tudtak, ezért mind a Gonzaga- mind a Medici-levéltárban rábukkanhatunk az erdélyi-török béketárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumokra. Az itáliai, bécsi, spanyol levéltárakban, illetve az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött iratok egy részét a Századokban közzé tették, néhány dokumentumot leszámítva, amelyek több helyen is fellelhetőek. A Századokban közölt, illetve az itt közzétett levelek mozaikszerűen egészítik ki egymást. Néhány levelet Nicolaus Reusner adott ki török levélgyűjteményében 1599ben, ami azt bizonyítja, hogy a békekísérletek széles nyilvánosságot kaptak.

5 Reusner azonban szándékosan olyan iratokat válogatott ki, amelyeket a török haderő katonai gyengeségének jeleként lehetett felmutatni a latinul tudó olvasóközönségnek. Érdekes lenne végigkövetni ezeknek a leveleknek az útját kiadójukhoz. Az egyik dokumentumból kiderül, hogy Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem (1588-1602) - érzékelve, hogy a csausok jövése-menése szemet szúrt Rómában és Prágában, és találgatásokra is okot adott elkötelezettségét illetően - őszinteségének jeleként elküldte diplomáciai levelezését. Valószínű, hogy a különböző prágai követségek ekkor jutottak hozzá az iratokhoz, és innen került aztán valamilyen úton-módon, valamelyik udvari embertől a frankfurti kiadóhoz. A Portáról érkező levelek témája nem túlságosan változatos. A szultántól, a díván pasáitól, illetve a többi oszmán tisztviselőtől származó dokumentumok visszatérő motívuma az erdélyi végvári vitézek ismételt betörése oszmán területre. Kevéssé köztudott, hogy az erdélyi-oszmán határvidék mentén, akárcsak a magyar végeken, állandóak voltak a harcok. A hódoltsági terület lassan, de fokozatosan terjeszkedett az erdélyi fejedelemség rovására. A határvidék katonai vezetői számára éppen a Maros-vidéki szerbek 1594. évi felkelése adott alkalmat arra, hogy erőteljesebben lépjenek fel. Okmánytárunk első iratai arról tanúskodnak, hogy a végvárak kapitányai, élükön a karánsebesi bánnal, a fejedelmi hatalom cinkos jóváhagyásával igyekeztek törleszteni a békeidőszakban elszenvedett sérelmekért. A levelek az óriási áldozatokkal és nagy pusztítással járó háború egyik okaként a fejedelem és országa hűtlenségét jelölik meg, miközben a Szulejmán szultán (1520-1566) uralkodása alatti békeévekre hivatkoznak, amelyet erős túlzással idillként igyekeznek bemutatni. Az 1597-ben keletkezett iratokban többször felbukkan a rettegett Szinán nagyvezír neve, akit a Porta, az erdélyiek mellett, a háború másik fő okának tartott. 4 A fejedelem megsegítését illető levelezést 1. AGS, Segretería de Estado. Legajo 703. Transilvania. Az 1597. évi török levelezés AGS, Segretería de Estado, Legajo 704. 5 A leveleket 1. REUSNER, 1599.128-130. 52