Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Gamdnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai viszonylatban Lengyelország viszonylag szabad, de nem demokratikus ország. Ezt a szabadságot is elsősorban az 1956-os mozgalmaknak tulajdonították, amelyek arra kényszerítették a belső hatalmi válsággal küszködő kommunista pártot, hogy a hatalom megőrzésének érdekében engedményeket tegyen a lakosság irányába.

45 A nemzeti érzelem ugyanakkor erős maradt, az egyház kiemelten fontos szerepet töltött be a társadalmi integrációban és a szovjet rendszerrel szembeni ellenállásban, ám francia részről már a kezdetektől fogva látták a rendszer valós korlátait.

46 Lengyelország külpolitikájában a többi szatellit-államhoz képest viszonylag nagy - vagy legalábbis lengyel részről annak érzett - mozgástérrel rendelkezett, de saját biztonsági érdekeiből következően hűségesen követte a szovjet irányvonalat, és ezt Wladislav Gomulka gdanski beszéde (1958. június. 29.) is megerősítette. A lengyel első titkár ebben a beszédében a Szovjetunió mellett kötelezte el az országot, elítélte Nagy Imrét és a jugoszlávok politikáját. Francia értékelés szerint ez a beszéd azt bizonyította, hogy a belpolitikai szabadság előfeltétele a szovjet külpolitikai érdekek teljes kiszolgálása volt, amit a lengyel első titkárnak demonstrálnia kellett.

47 Ezt erősítette meg Debdoise ideiglenes ügyvivő újabb távirata, amelyben arról írt, hogy egészen közeli baráti forrásból tudja, a lengyel politikus csak a szovjeteknek való megfelelés, és a belső mozgásszabadság megőrzése miatt nyilatkozott elítélően Titóról és Nagy Imréről.

48 Ugyanakkor észrevette azt is, hogy a beszéd alapvetően elszomorította a lakosságot, és az értelmiség nyíltan kimutatta a csalódottságát,

49 hogy a lengyel első titkár elárulta a magyar forradalmat. A lakosság jelentős része nyíltan szovjetellenes érzelmeket mutatott, és Gomulka beszédét egyenesen árulásnak tartották.

50 Francia részről a lengyel demokráciát tehát egyértelműen látszatdemokráciának tartották, és különbséget tettek a lakosság és a rendszer megítélésében. Az ország külpolitikailag szorosan függött a szovjetektől, a lengyelek szigorúan követték a szovjet utasításokat, de a Rapaczki-terv megfogalmazásával bizonyos önállóság iránti igényt láttak. Mindezzel együtt úgy értékelték, hogy az is inkább a szovjet elképzelések közvetítését, mintsem valós önálló külpolitikai tevékenységet jelent. Franciaország új nagykövete (Etienne Burin des Roziers) első jelentéseiben a két ország jó kapcsolatát emelte ki és hangsúlyozta, hogy a lengyelek részéről nem titkolt szimpátia mutatkozik meg Franciaország irányába, amelynek gyakorlati haszna azonban elsősorban a kulturális kapcsolatok alakulásában lehet. A további kapcsolatok kibontakozását alapvetően meghatározza és egyben megakadályozza az eltérő tömbhöz tartozás, de a lengyelek igyekeznek kihasználni köztes helyzetüket, a kivételezett megítélést, és nyíltan megfogalmazzák nyitási elképzeléseiket a nyugat felé. Francia értékelés szerint ekkor az algériai kérdés még nem érintette őket közvetlenül, de a francia diplomata egy várható szovjetek melletti elköteleződést jósolt.

51 SOUTOU, 2001.331-332. DDF 1958. II. N°27. (Varsó, 1958. július 10.), 54-55. DDF 1958

II. N°l. (Varsó, 1958. július 1.), 1-2. A lengyel okok és összefüggések megértéséhez 1. TISCHLEK, 2003. DDF 1958. II. N° 10. (Varsó, 1958. július 3.), 15. DDF 1958. II. N° 27. (Varsó, 1958. július 10.), 54-55. DDF 1958. II. N° 55. (Varsó, 1958. július 19.), 109. DDF 1958. II. N° 203. (Varsó, 1958. szeptember 26.) 433-435. 31