Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai stratégiai érdekek találkozása, illetve a két ország történelmileg kialakult különleges viszonyára épülő détente-entente-cooperation politika fokozatosan és hosszú távon oldotta volna meg a német kérdést, és adott volna ezzel párhuzamosan egy új biztonsági keretet egész Európa számára. A De Gaulle által 1959-ben meghirdetett Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európa fogalom tehát ennek a politikának a kifejezését szolgálta, és adott választ az Európa megosztását szolgáló törekvésekre (pl. a Rapaczki-tervre is). Ebbe a kontextusba elhelyezve az Európán belüli kapcsolatokat, a kelet-közép-európai kisállamok jelentősége a franciák számára relatíve felértékelődött.

19 De Gaulle ugyanakkor tisztában volt a szocialista országok gazdasági nehézségeivel, és nem jósolt hosszú jövőt a kommunista Szovjetuniónak sem. Ezzel szemben a Szovjetunió és szatellit-államai lényegében nem értették, illetve nem akarták, és nem tudták elfogadni teljesen a francia détente-entente-cooperation politikából fakadó lehetőségeket, hanem elsősorban saját belpolitikai érdekeiknek megfelelően, a szelektív enyhülés alapelve alapján viszonyultak hozzá.

20 Franciaország és Kelet-Közép-Európa kapcsolatai A kelet-nyugati francia enyhülés politika nyitánya, erőpróbája volt a De Gaulle-i Algéria-politika 1958-1962 között. Ez egyrészt hatott az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyra, de befolyásolta az európai államokkal kialakított politikát is, vagyis az európai integrációs folyamat alakulását. Franciaország bizalmatlanná kezdett válni a NATO-val és az angolszász országokkal szemben, mivel úgy látta, hogy az amerikaiak tudatosan a francia törekvések megbuktatására törekednek, beavatkoznak az algériai háborúba, amely komoly politikai feszültséget eredményezett a francia-amerikai viszonyban. A nemzetközi kapcsolatok fő kérdéseit az atomfegyverkezés, a világűr meghódítása (Szputnyik fellövése 1957-ben), a kelet-nyugati enyhülés lehetőségeinek megoldása jelentették. Franciaország számára azonban egyelőre az algériai kérdés volt az elsődleges, ami ugyan nem zárta ki, hogy a franciák hosszú távú stratégiai tervezésbe kezdjenek. Ennek keretében De Gaulle a NATO valódi reformjára törekedett, és azt fektette le az 1958-as memorandumban is,

21 amely lényegében tiszta és egyértelmű helyzetet is kívánt teremteni. Addig a francia védelmi koncepció egészen az 1956-os szuezi válságig - ingadozott az atlanti és az európai integráció között, ami külpolitikai határozatlanságot eredményezett.

22 A védelmi/stratégiai kérdések tisztázása mellett a gazdasági/politikai terület volt az, ahol szinte azonnal érdemi változások kezdődtek. De Gaulle a fő diplomáciai színtérnek Európát választotta, és 1958-ban Franciaország Európa-politikája így válaszút elé érkezett. 1958 elején a szabadkereskedelmi övezet kiterjesztésé19 SZEPTYCN, 2002. 93-97. 20 REY, 1991. 35. Francia részről úgy gondolták, hogy a keleti országok alapvető célja az életkörülmények javítása és a kommunista rendszerek stabilitásának erősítése. CADN Moscou Série B. Carton 187. Note. La situation en Europe orientale, 21 VAISSE, 1998.114. De Gaulle NATO politikájában a folyamatosság tényezőjét a szolidaritás hangsúlyozása jelentette, de a szputnyik sokk, illetve az angol-amerikai közeledés együttes hatása alatt De Gaulle nemzeti függetlenség politikája is nagyobb hangsúlyt kapott. 22 DOISE-VAÍSSE, 1987.401-432. 27